Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A dualista korszak vízügyeinek fejlődése
1885 1 885. május 27. Az 1883. évi Rába-árvíz hatására meghozott A Rába és mellékfolyói szabályozásáról, valamint Győr város és Győrsziget község árvédelméről szóló XV. te. hosszúlejáratú kölcsönt biztosított a Rába-szabályozás számára, s ennek tudatában megindultak a munkák, melynek során a folyó medrét átvágásokkal megkurtították. Az így kialakított új meder mentén megépítették az ármentesító' töltéseket és biztosították az árvizek gyors levonulását. június 14. Az országgyűlés elfogadta a „vízjogról” szóló XXIII. törvényt, a- mely korszakos jelentőségű volt a hazai vízmunkák fejlesztése és az egységes vízjogi rendszer kialakítása tekintetében. szeptember Lovas Sándor főmérnök elkészítette az Ipoly szabályozásának tervét. A kurca-torki régi zsilip 1885. Mindszent határában megépült a Kurca-toroki zsilip. Megalakult az Országos Halászati Egyesület. Elődje a Felsőmagyarországi Halászati Egyesület (1880) volt Az említett szervezetekés az állami intézkedések hatására (1890-1900 között) számos halászati társulat alakult, összesen 1460 kmz vízfelületen. A jog és a vizek Jóllehet a vízjogi törvény megjelenése előtti időkben a szokásjog és a magánjog sűrű szövedéke befedte a vizekkel kapcsolatos mindennapi jogi gyakorlatot, összefüggő törvényi szabályozás azonban mégsem létezett. A „rázósabb” esetekben a közigazgatás emberei nem tudtak egységes szempontok alapján dönteni, ezért az ilyen ügyek megítélés nélkül végigjárták a hatóságok különböző szintjeit, s nemegyszer alaki hibákra, formai hiányosságokra hivatkozva évekig halasztódott a döntés. Ebben a helyzetben az egyértelműség hiánya már a fejlődést komolyan veszélyeztető tényező lett. A magyar parlament sem késlekedhetett sokáig, hiszen a közfelháborodást kiváltó szegedi árvíz utáni szakértői vizsgálat az egyik legfontosabb okként a jogi szabályozás hiányosságait említette meg. Az 1885-ben megalkotott vízjogi törvény a vizek tulajdonjogával kapcsolatban kimondta, hogy a vizek olyan különleges viszonyrendszerekkel bírnak, hogy azokra a magánjogi elvek csak ott határozhatják meg az érdekeltek közötti viszonyokat, ahol azokra a vízjogi törvény nem tartalmaz más rendelkezést. Általánosságban megállapítható, hogy a törvény - bár elismerte a magántulajdon elsőbbségét, de azt a közérdekre hivatkozva igen gyakran korlátozta. Igazából a törvény nem is a víz természete szerinti tulajdonlással foglalkozott, hanem a víz használata szempontjából állított fel jogi kategóriákat. E szempontból megkülönböztették a szabad-, és a hatósági rendelkezésű vizeket. A törvény az addig szerzett jogokat figyelembe véve általánosságban megszabta, hogy más kárára nem lehet a vizeket használni, s a vízhasználatok döntő többségénél hatósági engedélyhez kötötte az azokkal kapcsolatos vízmunkákat. .............. A két világháború között működő tiszai társulatok közül a legnagyobbnak, a Körös-Tisza-Marosi Ármentesító és Belvízszabályozó Társulatnak szentesi székháza Az 1 881. évi árvíz után meghozott 1 881 :LII. törvény alapján - amely többek között előírta, hogy a Körös és Berettyó völgyében nem megfelelő határokkal alakult társulatokat újra kell szervezni - 15 kisebb-nagyobb helyi érdekeltség (társulat) összefogásával 1 885. november 14-én megalakult az ország egyik legnagyobb területű (221 6 km2) ármentesítő társulata, a Körös-Tisza-Marosi Ármentesító és Belvízszabályozó Társulat. A Társulat első elnöke KÁROLYI Tibor gr. lett
