Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
Révy Gyula Egy amerikai karrier a 1 9. század második felében_ Révy Gyula középiskoláit Szombathelyen és Bécsben végezte, s ez utóbbi városban, az ottani polytechniku- mon szerzett mérnöki diplomát. Néhány évnyi ausztriai működés után Angliában folytatta tevékenységét és brit állampolgárrá lett. Többször járt Észak-Amerikában, majd 1870-1871 között az argentin kormány megbízásából vízméréseket végzett a nagy dél-amerikai folyókon. Munkájának eredményeit angol nyelven New Yorkban jelentette meg Hydraulics of great rivers... címmel. Könyve, amelyben a folyók mozgásával és vízrajzi tulajdonságaival kapcsolatos új összefüggéseket ismertette, szakkörökben általános feltűnést keltett. Révy Gyula egyik gyermekével Később Brazíliában a Rio de Janeiro-i vízvezetéki és csatornázási munkákat vezette, majd a brazil császár megbízásából az ország két északi tartományában öntözőrendszereket tervezett és kivitelezett. A császár bukása után Révy elhagyta a Dél-Amerikát, és véglegesen Angliában telepedett le. 1876-ban, a dunai árvizet követően a magyar miniszterelnök felkérte RÉvvt a Duna-szabályozási tervek felülvizsgálatára. Révy határozottan ellene volt a soroksári Duna-ág elzárásának, amelyet nem sokkal korábban építettek meg, s amely a Duna vízét a promon- tori ágba kényszerítette. Szakvéleményét októberben adta át gr. Andrássy Gyulának és nyomtatásban is megjelentette. Igen nagy lehetett az érdeklődés akkoriban iránta, mert néhány hónap múlva újabb kiadást ért meg a füzetke. ... minthogy az áradási kérdés megoldását nem halaszthatom el, mely hazám fővárosát veszéllyel fenyegeti, azért eltökélem magamat, hogy jelentésemet Budapest lakosainak érdekében közzétegyem. - írta már angol nyelven a neves szerző. Az Ördögárok „kiszakadása" Budán (1 875. június 26.) Egy hatalmas felhőszakadás következtében a főváros budai oldalán, különösen az Ördögárok vízgyűjtőjén, tehát a Rácvárosban, valamint Óbudán a lakosság komoly árvízi károkat szenvedett. Az Óbuda-újlaki templom falán ma is látható az az árvíztábla, amely a járda szintje felett 1,5 méter magasságban jelöli az egykori vízmagasságot. A természeti csapás hatására, a jövőbeli katasztrófák megelőzésére a városi tanács szakértői bizottságot küldött ki, amely szakvéleményét szeptember 3-án tette le megbízói asztalára. A városatyák foglalkoztak a kopárrá vált hegyek befásításának kérdésével. A lezajlott események után gyorsított ütemben folytatódott az Ördögárok befedése (beboltozása) egészen a mai Mikó utca magasságáig, mintegy 1,5 km hosszon. Egyúttal rendezték a Rácfürdő és a Duna közötti szakaszt is. A munkálatok egészen 1879-ig elhúzódtak. 1871-1872 1871. A Balatoni Gőzhajózási Társaság mellett a két part közötti összeköttetés, és a révhajózás lebonyolítására megalakult a Zala- Somogy Gó'zhajózási Társaság. Hajójuk a tó első csavargőzöse, a „Balaton” volt, s nemcsak Boglár és Révfülöp között működött, mint átkelő-járat, hanem különjáratokat is vállalt. Újabb árvíz pusztított a Temes-Béga völgyében, amely bebizonyította, hogy a szétszórtan létesített védművek és a szétforgácsolt érdekeltség nem képesek megoldani a völgy ármentesítését. A közmunka- és közlekedésügyi miniszter megbízta Képessy József főmérnököt Háky Dániel korábbi terveinek átdolgozására. Keszthelyen rendszeres meteorológiai megfigyeléseket lehetővé tévő mérőállomás létesült, s ezzel a Balaton mentén megindult a folytonos csapadékészleiés is. Th. VC. Twmmo angol keramikus Stoke-on-Trentben elkészítette az első szifonzáras. l ízöblítéses vécéket (az ún. „angolive"-két). 1872. január 22. * Maurer Gyula (Kassa) mérnök, vízépítési műtárgyak kiváló tervezője és építője. 1895-től a Béga-szabályozási kirendeltségnél dolgozva komoly vízépítési gyakorlatot szerzett az écskaí vízlépcső megépítésével. 1915-től a Sajó-szabályozási kirendeltség vezetője, majd 1924-től a Csepel-szigeti szabadkikötő építési munkálatainak legfőbb műszaki vezetője, (f Budapest, 1948. július 8.) március 1 7. * Viczián Ede (Tápiófarmos) mérnök. Az ország vízerőinek felmérésével úttörő munkát végzett a vízerő-hasznosítás, ill. a tervszerű vízerő-gazdálkodás előkészítése terén. 1909-től a soroksári Dunaág szabályozásának tervezője és a kivitelezési munkálatok vezetője. Tervei szerint épült a tassi vízerőtelep is. A Tanácsköztársaság bukását követően ő volt a vízügyi műszaki szolgálat főnöke, s jelentős szerepe volt abban, hogy a trianoni békeszerződést az utódállamokra is kötelezettséget jelentő vízügyi rendelkezésekkel egészítsék ki. (f Budapest, 1931. szeptember 19.)
