Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
1855-1856 1855. Az alföldi városok közül közegészségügye megjavítására elsőként Hódmezővásárhely kezdeményezte nyilvános köztéri artézi kút fúrását. Az első - sikertelen - kútfúrás 1860-ban történt a város főterén. 1 855. vége Bodoki Károly megbízást kapott az átfogó Körös-Berettyó-szabá- lyozási tervek elkészítésére, amelyeket még ugyanezen évben a nagyváradi helytartósági hivatalnak be is mutatott. 1856. március 30. A krími háborút lezáró párizsi békekongresszuson több pontban foglalkoztak a Duna torkolati szakasza hajózhatásának kérdésével. A folyó torkolatánál szükséges szabályozási munkák kijelölésére és végrehajtására a szerződést aláíró hét nagyhatalom döntött az Európai Duna-bizottság létrehozásáról. október 9. ____ To ggenburg lovag, birodalmi kereskedelmi-, ipar-, és közmunkaügyi miniszter A Tisza szabályozásának kezelésé-i illető rendeletet bocsátott ki, amely a tiszai munkálatokat igazgatási és pénzügyi tekintetben is kiemelte az ország többi részén folytatott vízszabályozások köréből. A rendelet egyik intézkedése az ún. „hozzájárulási kulcs” meghatározása volt, amely szerint az érdekeltek a rájuk háramló haszon arányában hozzájárultak a munkálatok költségeihez. A hazai vízmunkák irányításának átszervezése során a kormányzat létrehozta a Budán székelő Tisza- szabályozási Felügyelőséget (Theissregulierung Inspectoral), amely közvetlenül az országos politikai hatóságnak, a Főkormányzóságnak volt alárendelve. 1856. A négy évvel korábban alakult Hosszúfoki Ármentesítő Társulat hozzálátott - a Körösök völgyében elsőként - belvízlevezetőcsatorna hálózatának kiépítéséhez. A Szigetközben található Ásvány községet a Duna „partszaggatásai” miatt át kellett telepíteni, A francia Henri Darcy és munkatársa Henri Bazin egy Dijon környéki, szabályos méretű mesterséges csatornában végzett nagyszabású kísérleti mérés tapasztalataiból kiindulva megállapították, hogy a nyílt csatornákbanfolyó víz sebessége a meder érdessé- gi viszonyaitól isfügg. Az utóbbi évtizedekben a magyarországi Duna-sza- kaszon a hajózás forgalma erősen viszszaesett. Ennek több oka közül az egyik, hogy a kereskedelem fejlődésével a hajók méretei is megnövekedtek, s ez a tény óhatatlanul maga után vonta az egyre jobb víziutakra vonatkozó igényeket. A jugoszláviai válsággal összefüggő NATO-bombázások, illetve a lerombolt Duna-hi- dak is hosszú időre akadályát képezték a hajóforgalomnak, milliárdos károkat okozva az érdekelt cégeknek, hazánk esetében a MAHART-nak. A korszerű víziutak feltételezik a nagyobb vízmélységet, amely csökkenti a vonóerő-szükségletet és a jégtorlódás veszélyét, s ezáltal a hajózási idény meghosszabbításához is hozzájárul. A mai gazdaságilag nyomott időszakban a víziutakra fordított tőkének viszonylag gyorsabban kellene megtérülnie, amire jelenleg kicsi az esély. Csolnak út... A hazai vízi sportok, s különösen az evezés és vitorlázás egyik úttörője volt Birly István. A szabadságharc előtt barátaival kezdeményezte a balatoni jacht-hajózás elterjesztését, majd T860-ban gr. Széchenyi Bélával és Rosti Pállal megalakította a Budapesti Hajósegyletet. A két jeles sportember, Rosti Pál és Birly István 1862-ben Angliába utazott, hogy hajót vásároljon, amellyel a folyókon is lehet vitorlázni, vagy evezni. Választásuk az Ellidara esett. Mielőtt a kontinensen megkezdték volna csónakútjukat, a Temze menti angol kisvárosban megnézték a híres Henley-i Royal Re- gatta-t. Nem mindennapi vízi kalandjaikról Birly István könyvben is beszámolt, amely 1863-ban jelent meg Pesten. A kötet címlapjának érdekessége, hogy azt a még pályakezdő Lotz Károllyal rajzoltatta meg a kiadó. Az „elkésés" PERLASZKA Domokos metszete egy új világnak, az Idő uralmának beköszöntét jelzi. A menetrend nagy úr, késni még a nemes embernek sem lehet büntetlenül
