Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
az erődítési munkálatokban jeleskedett Komárom, Tokaj és Nagyvárad térségében. 1849-ben már ezredes, és Vetter hadseregében táborkari főnök. A világosi fegyverletétel után az ellene is megindult vizsgálatot csak azért zárták le, mert Mihálik időközben szerzett tífuszbetegségét gyógyíthatatlannak ítélték. Felépülése után visszatérhetett a Ferenc-csatornai munkákhoz, s itteni sikerei alapján megnyílt előtte a bécsi műszaki állam- igazgatás felsőbb régiója. 1853-ban a kereskedelemi minisztérium felügyelőjévé nevezték ki, s három év múlva megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét is. Nevéhez fűződik a bezdáni kamarazsilip megépítése is, amely maga nemében az első betonépítmény volt Magyarországon. Néhány vízmérnöki sors villant fel az előzőekben. Hogy ki mindenki keveredett bele a szabadságharc küzdelmeibe, és milyen mértékben - az az illető életkorától vagy helyzetétől függhetett. Általánosabb értelemben szólva vannak embertípusok, akik a forradalmi barikádokon bizonyítják be életük értelmét, míg mások a mindennapos konszolidált viszonyok között tudnak maradandót alkotni. A történelem szerint mindkét típusra szükség van, de míg az első csak a forradalmak rövid időszakaiban válik ki társai közül, addig a másik - talán kevésbé látványos módon, de tartó- sabban alakítja társadalmi környezetét. Ki kell hangsúlyozni azonban, hogy egyik sem fontosabb a másiknál, s csak a történelem fordulataitól függ, hogy az adott pillanatban melyik számára nyílik cselekvési tér. Hajóval a Dunán A dunai hajózás a 19- század első felében sokkal jelentősebb szerepet töltött be a magyar közlekedésügy egészén belül, mint napjainkban. Ez érthető, hiszen az alig fenntartott országutak, amelyeknek jelentős része földút volt - a tavaszi és az őszi esőzések idején gyakran járhatatlanok voltak, a vasúthálózat pedig csak a század második felében épült ki. A múlt század közepéig még a fahajók uralták a Dunát. A gabonával megrakott burcsellákat a víz folyásával ellentétes irányban lovakkal vontatták, ahol viszont annyira elhanyagolt volt a partrész, hogy a lovakkal már nem értek semmit, ott embereket fogtak a hajóvontató hámba. A följegyzések szerint egy közepes nagyságú, áruval megpakolt hajónak a vontatásához 10-20 hajósra, 24 pár lóra és ugyanannyi hajtóra volt szükség. A gyalogos vontatáshoz 30-50 embert fogadtak fel, a rakomány nagyságától függően. A gőzhajózással szemben a hagyományos hajózási módok még sokáig állták a versenyt. A gőzhajózás ügye 1829-ben az Első Dunagőzhajó- zási Társaság (német nevén a Donau-Dampfschiffahrts Gesellschaft - DDSG) megalakulásával indult, de a gőzhajó ez idő tájt még igencsak kevéssé volt konkurense a hagyományos fahajóknak. A Társaság legelső gőzösét I. Ferenc császárról nevezték el (Franz I.), amely első útját 1830-ban tette meg Bécs és Pest városa között. A két főváros közötti 300 km folyásirányban történő megtételéhez valamivel több, mint 14 órára volt szüksége a hajónak. (Ma ugyanezt a távolságot a rendszeresen közlekedő szárnyashajók nem egészen öt óra alatt teszik meg.) Ami a dunai hajózást illeti, annak nemzetközivé válását nemcsak az első világháborút lezáró békedokumentumok, hanem hat dunai ország által 1948-ban aláírt belgrádi egyezmény is rögzíti. Az egyezmény által életre hívott, s 1953-tól Budapesten működő Nemzetközi Dunabizottság foglalkozik a hajózással összefüggő valamennyi kérdés rendezésével. Ajánlásai alapján készítik elő a hajózás érdekében szükséges alapvető műszaki terveket. I JVr. 240. 7 Dampfschiff Sí BD ® iBn von Erster Flats. nach-^Ä * Á zahlt für den Platz . „ Übergewicht Y_ kr. Den / Tot. Duna-Gőzhajózási Társaság (DGT) „Nádor" hajójára váltott elsőosztályú jegy Széchenyi István hagyatékából 1853-1854 1853. A Buda környéki Lágymányoson kútásás közben fedezték fel Dél- Buda első keserűvíz területét, ahol „Budai Király keserűvíz” néven kezdték palackozni a gyógyvizet. Később kiegészült helyi ivókúrázási és fürdési lehetőséggel, s akkor kapta az Erzsébet sósfürdő nevet. A fürdő területén ma kórház működik. A tiszai árvíz különösen a Heves-szolnoki ármentesítő Társulatot érintette érzékenyen, addig megépített műtárgyai súlyos károkat szenvedtek. 1 854. február 1 6. Nagyszalontán Tisza Lajos cs. és kir. kamarás vezetésével megalakult a Nagyszalontai Vízszabályozó Társulat. március 2. *Hankó Vilmos (Parajd) kémikus, az MTA 1. tagja. Főként ásványvíz-elemzéseket végzett. A kénes fürdőkről (1895) és a magyar birodalom ásványvizeiről, fürdőhelyeiről írott művei (1907) maisforrásértékűek. (f Budapest, 1923. november 21.) május 1 4. Három vármegyére kiterjedő területen megalakult a Csallóközi Vízszabályozási Társulat. A társulat még abban az évben az országban elsőként fogott hozzá a belvizek levezetéséhez. Közel tíz esztendő alatt Komárom vármegyében kiépítették a belvízi csatornahálózatot. szeptember 14. Állami költséggel megkezdték a Sárvíz és a Sió vizeit a Dunába vezető új csatorna munkálatait. A Szekszárdtól a taplósi Holt- Duna medréig vezető 4 km hosszú csatornát 1855. november 25-én adták át rendeltetésének. Ezzel a Sárvíz korábbi alsó szakasza 50 km hosszúságban holt mederré vált, s a Sárközt már csak a Duna árvizei ellen kellett megvédeni. november 9. _____ Me gkezdődtek a Berettyó folyónak a Sebes-Körösbe való átvezetési munkálatai a Bakonszeg-Szeghalom közötti, közel 20 km hosszú csatornának kiásásával. 1854. A Szajna-völgyben vízjelző hálózatot építettek ki, timely nemcsak a felsőbb folyószakaszokon észlelt vízállásról szolgáltatott adatokat, hanem előre jelezte az alsóbb mércéken várható tetőzés magasságát és idejét.
