Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
Pietro Paleocapa szakvéleménye a Tisza-szabályozásról Az olasz Pietro Paleocapa, a lombard-velencei tartomány építési főigazgatója, amikor felkérést kapott a Tisza-szabályozás terveinek véleményezésére, már nem volt ismeretlen a hazai szakmai közvélemény előtt, hiszen korábban is ellátott hasonló feladatot a budapesti Duna-szakasz szabályozási elképzeléseivel kapcsolatban. Paleocapa először azt kívánta megállapítani, mi okozza a Tisza áradásait. VÁsÁRHELYivel ellentétben arra a meggyőződésre jutott, hogy az árhullámok összetorlódását a folyó esésviszonyainak növelésével nem lehet elkerülni. 1846-ban nyomtatásban is megjelent szakvéleményében többször elismételte, hogy a folyó esésviszonyain keveset javítanak a tervezett átvágások, ugyanakkor a szabályozás fő célját - a földterületek ármentesítését - töltések építésével is el lehet érni. Paleocapa tehát a Tiszavölgy rendezésére elsősorban a folyó töltésezését javasolta és csak másodrendűnek tekintette az átvágások létesítését. Az olasz mérnök ennek megfelelően közel feleakkora rövidítést javasolt végrehajtani a Tiszán, mint magyar kollégája. A két koncepció között a töltések tekintetében is eltérés volt. Paleocapa a töltéseket egymástól 900-1500 méter távolságra javasolta megépíteni, hogy közöttük megfelelő széles hullámtér maradjon az árvizek befogadására. Figyelmét azonban elkerülte az, hogy mi lesz a hordalékkal és jéggel, hiszen a folyó, eróziós erejéből veszítve lerakja hordalékát a hullámtérre, s ezzel a két töltés közötti területet időről- időre magasítja, s a kanyarulatokban könnyen fennakadhat a jégtorlasz. Paleocapa elképzelései - bár elvileg valós alternatíváját kínálták a VÁsÁRHELYi-féle koncepciónak - a hazai gazdasági viszonyok között nem voltak alkalmasak a megvalósításra. Jóval nagyobb termőföldet vettek volna el a birtokosoktól, jelentős akadályokat okoztak volna a közlekedési hálózat kiépítésében (azaz nagyon drágává tették volna a hidak, vasutak és közutak létesítését). A szabályozási művek kiépítési árát, majd később az árvédelmi művek rendszerének fenntartási és fejlesztési költségeit igen megnövelték volna, amire akkoriban nem volt megfelelő tőkeforrás. A Nádori Bíróság és a Tisza-szabályozás A Tisza-szabályozás az egész folyóvölgyre kiterjedt, s az ármentesítés költségeihez a töltésekkel megvédeni tervezett ártér birtokosainak (a törvény értelmében) anyagilag is hozzá kellett járulniuk. Azt, hogy mely birtokok esnek az árterületre, annak megítélését kezdetben a birtokosokra bízták, önkéntesen lehetett feliratkozni a szétküldött listákra. Aki feliratkozott, annak Pietro Paleocapa, velencei építési igazgató, a Tisza-szabályozás szakértője a munkák költségeit részletben lehetett kifizetnie, aki viszont ezt elmulasztotta, azt a bíróság kötelezhette a holdankénti 1 pengő forintnak a társulat pénztárába való azonnali befizetésére. A Tisza-szabályozás gördülékeny adminisztrációja érdekében az ilyen bírósági ügyeket a nádor által kijelölt különleges testület, a Nádori Bíróság intézte. A Szentiványi Vince helytartósági tanácsos által vezetett testület első ülésére 1847. nyarán került sor Debrecenben. Közel nyolcvan birtokost idéztek perbe, akik vitatták a szabályozási munkákban való anyagi kötelezettségeik mértékét. A felperes Tiszavölgyi Társulatot gr. Károlyi György elnök képviselte. A Bíróság tíz nap múlva hozta meg az alpereseket elmarasztaló ítéletét, ugyanakkor lehetővé tette, hogy 1847. október 15-éig önkéntesen feliratkozzanak, így nyitva állt számukra, hogy részletfizetési kedvezményben részesüljenek. De nemcsak ezekben az ügyekben kellett a Bíróságnak dönteni, hanem azoknak a birtokosoknak a dolgában is, akik már a Tiszavölgyi Társulat megalakulása előtt építettek töltéseket és azt kívánták, hogy ezek létesítési költségeit számítsák be az általuk fizetendő summába. Nem volt egyszerű annak eldöntése, hogy ezek a műtárgyak mennyiben illeszthetők az általános szabályozási tervekbe. Ilyen esetekben a Vízi és Építészeti Főigazgatóság mérnökeinek, mint szakértőknek volt nagy szerepük az ítélet végeredményében. A Nádori Bíróság működését végül a forradalom és szabadságharc lehetetlenítette el, s az önkényuralom idején, 1854-1856 között működő ártérfejlesztési cs. kir. biztosság a hasonló ügyeket sokkal egyszerűbben intézte el. Vízgyógy A víz kétes elem, a földet elönti, de táplál; Gát, de merészeknek pálya világokon át. Gyötrelmes keserű, ha szemedből bú sajtold ki; Kéj, ha örömcsappként ömlik el arcaidon. Árja megöl, de szelíd gyógyszerré lesz, ba beteg vagy; S szűzforrásaiból visszajön életerőd: Természettől nyert a víz kétféle hatalmat, Isteni áldássá tette az emberi ész. (Vörösmarty, 1841. május 27. előtt)
