Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
Részlet Vásárhelyi Pál tervének elkallódott kéziratából méretnek akár 8-10-szeresére is növekedett. Mosolygásra csak azért nincs okunk, mert VÁsÁRHELYiék rendelkezésére nem álltak akkoriban számítógépek, s nem voltak egyértelmű adataik arról, milyen árvízi hozamokra kell felkészülniük. Számukra világos volt, hogy a töltésrendszer megépítése után folyamatosan nagyítani, erősíteni kell a gátakat ott, ahol ez szükségesnek látszik. Vásárhelyi elképzeléseinek fontos pontja volt annak kifejtése, hol kezdjék meg a munkákat. Itt is alapvető dilemma jelentkezett a mérnökök számára. Töltéseket általában a folyó mentén felülről lefelé eélszerű építeni, mert ellenkező esetben egy árvíz elmoshatja minden addigi munka eredményét. Az átvágások tekintetében pedig alulról felfelé, vagy egyidőben, de lehetőleg úgy célszerű munkálkodni, hogy a felsőbb átvágások ne váljanak sokkal gyorsabban anyamederré, mint az alattuk létesítettek. A töltéseket felülről lefelé és ezzel egyidőben az átvágásokat alulról felfelé építeni a gyakorlatban lehetetlen. Hz már eleve magában rejtette azt, hogy a megvalósítás során a tisztán műszaki megfontolásokon sok esetben úrrá lettek a gyakorlati-gazdasági, vagy ha jobban tetszik: a politikai szempontok. Vásárhelyi sok szabályozási problémát menetközben kívánt megoldani. Többek között ezért is ragaszkodott ahhoz Széchenyi, hogy aki a szabályozási terveket készíti, az legyen a kivitelezés irányítója is. Koncepcióját - már halála után - a Tiszavölgyi Társulat 1846. augusztusi nagygyűlése tárgyalta újra, s fogadta el. Igaz néhány hét múlva a PALEOCAEA-féle elképzelésre is rábólintottak, amely pedig ugyanazt a célt más módon kívánta elérni. Vörösmarty Mihály: Vásárhelyi Pál sírkövére 1 Mértem az országot, vizeinek kísérve futását, És utat a csüggő sziklafalakba törék. Elfeledém, hogy utam bizonyos, s hogy amennyi nekem kell, Amint megszületem, mérve lön a kicsi föld. 2 Hallom-e még zúgásaidat, Tisza féktelen árja! Látom-e, zöld koszorús róna, virányaidat? Eljön-e a délibáb tündér palotáival álmom Képeihez, szebbnek festem a honi tért? Oh siket és vak. a föld. De ha nemzetem egykor idézné Hű nevemet, lelkem hallja s megérti e szót. (1847. április) Vásárhelyi Pál Vörösmarty Mihály és Bajza József között Részlet Barabás Miklósnak a Lánchíd alapkőletételét ábrázoló híres festményéről „A Tiszavölgy: fajtánk bölcsője/' Amikor Vásárhelyi Pál váratlanul meghalt, Széchenyi aggódni kezdett, vajon nem fognak-e a gyakran ingadozó Tisza-völgyi birtokosok visszatáncolni a még meg sem kezdett szabályozási munkáktól. Hogy az elbizonytalanodás úrrá ne lehessen az érdekelteken, Széchenyi a legbefolyásosabb társulati tagokat (a Tiszavölgyi Társulat központi választmányának 21 tagját) egy olyan okmány aláírására kérte fel, amely minden visszautat, munkától való eltántorodást kizár. A Tiszavölgy: fajtánk bölcsője. Saját magukhoz hűtlenekre nincs áldás. Mennél több nehézség gördül elé, annál nagyobb szilárdságra fejlik a férfiúi erő. Mi alulírtak ennélfogva... mennyire tőlünk telik. - arassunk bár köszönetét, bár ne, s mutatkozzék siker még éltünkben, vagy ne... mi legalább az egész közös hazára nézve olyannyira üdvös cél elérhetése végett felvállalt ebbeli tisztünkben emyedetlen buzgalommal és csüggedni nem tudó állhatatos közremunkálással akarunk és fogunk bármelly előfordulható akadályok, daczára erőnk szakadtáig bűn és becsületesen eljárni. Pest april 11 -dikén 1846.