Fejér László - Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)

Bevezetés

KVASSAY Jenő nak rendszeres összeállítására" szorítkozott, hogy ezáltal vezérfonalat „nyújtson azoknak, kik hasonló feladatok megoldásával foglalkoznak". Ám a kis kötet mégis szakirodalmunk figyelemreméltó korai darabja. Egy másik, ugyancsak a Vízrajzi Osztály felállítását megelőzően megjelent könyv további adatokat szolgáltat a hidrometria hazai történetéhez: RÉVY Géza Viktor, a Bodrogközi Tisza-szabályozó Társulat főmérnökének munkája a társulat belvízrendezési műveiről (1886).

98 Szerzője a belvízlevezetés taktikájának kialakítása végett nagyszabású tanulmányokat végzett a csatornák teljesítőképességének és a zsilipek célszerű kezelésének megállapítása érdekében. Ezek keretében 1886. február 10-e és április 28-a közt a karádi zsiliphez vezető főcsatorna vízemésztését 70 napon, a törökéri zsilipnél lefolyó vízhozamot pedig 26 napon át határozta meg folyamatosan. A méréseket jobbára úszóval végezte, de úgy, hogy a felszíni és a középsebesség viszonyát 11 alkalommal Woltman-szárnnyai végzett pontonkinti mérésből vezette le. A minél pontosabb eredmények érdekében az észlelési időt 1—3 perc között váltogatta. Műszerének állandóját úgy határozta meg, hogy egy tó jégtakarójába 2 m széles és 60 m hosszú léket vágatott, amelynek 40 m-es szakaszán ,,a szárny . . . többféle sebességekkel végighúzatott". A menetek száma 59 volt. (RÉVY Géza a mérési adatokat a korábban használatos sebességszámítási képletek ellenőrzésére is felhasználta, sőt csatornáira érvényes külön képletet állított fel.)