Fejér László - Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)
Bevezetés
11. A FOLYAMMÉRNÖKI HIVATALOK VÍZHOZAMMÉRÉSEI AZ 1880-AS ÉVEK ELSŐ FELÉBEN A pusztító szegedi árvíz újabb lökést adott a rendszeres vízrajzi észlelések ügyének. Az 1880-as években a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium célul tűzte ki a Tisza és mellékfolyói árvízi tömegének a kor tudományos színvonalán álló meghatározását. A szegedi folyammérnöki hivatal 1879 áprilisában — alig több mint egy hónappal az árvízi katasztrófa után — utasítást kapott MICSKEY Imrétől, a minisztérium Vízépítési Igazgatóságának vezetőjétől, hogy a Tisza sebességi viszonyainak módosítását, valamint a folyó vízhozamának tisztázását célzó méréssorozatot elvégezze*. A minisztériumban az innen nyert adatokat kívánták az új védelmi tervek kidolgozásához felhasználni. Noha a minisztérium a postával két Woltman-szárnyat is küldött a feladat elvégzésére, azokat a fordulatok megbízhatatlan észlelése miatt nem használták, hanem helyettük a Temesváron székelő Béga-csatornai mérnöki hivataltól kértek kölcsön Woltman-féle műszereket. Az 1879 május vége és július közepe között zajló méréssorozatot végző DELI Lajos és ENDRE Antal mérnökök a Tisza vízhozamát a Körösök és a Maros beömlése alatt és felett is meg kívánták állapítani. Ennek megfelelően a Tisza mindvégig apadó vízállásánál mérések történtek Tiszakürtnél és az ada—zentai határ közelében. Ez utóbbi észlelés a Béga-csatornán kívül az öszszes mellékfolyó víztömegét magában foglalta, nemúgy mint a várköröndi mérés, amely a petresi szakadásnál elfolyó és a város alatt újra visszafolyó víztömeget nem tartalmazta. (Jellemző módon az árterületre kiömlött és lassan lefolyó vizet nem tudták megmérni,főként azért, mert a Woltman-szárny alig jelzett vízmozgást.) Az árvízi sebesség és vízhozam meghatározását a következőképpen végezték el. A mérések során minden keresztszelvényre kétféle területet számoltak ki. A valódi állapot mellett az abban az évben mért legnagyobb (árvízi) vízállásnak megfelelő szelvényterületet is meghatározták. Azért, hogy az árvízi középsebességet megkaphassák a közvetlen mérés útján adódott középsebességet az észlelt és a legnagyobb vízállás különbségének %-os arányossági tényezőjével növelték. Miután a mérések apadó víznél történtek, a nyert adatok a nagyvízre vonatkozóan inkább nagyobb értéket adtak a valóságosnál. Az eredmények viszonylagosságát a mérést végző mérnökök is hangsúlyozták, s csak addig tartották elfogadhatónak, amíg végre nem hajtják a kis-, közép- és nagyvízi méréseket. A szegedi Tisza-szakaszon a javasolt középvízi mérésre 1881. júl. 19—28. között került sor, amikor BODOKY Lajos megbízása alapján SÓLYMOS Béla mérnök Szeged felső vége és a Maros-torok közötti szakasz négy szelvényében úszóméréseket, valamint a szegedi Kátaiház szelvényében szárnyméréseket 100 végzett. ,,Ezennel meghagyom a Czimnek, hogy a Tisza vízmennyiségének meghatározása végett alkalmatos helyen keresztszelvény és vízsebességméréseket eszközöljön, — és mivel meglehet, hogy a sebesség méréséhez szükséges Woltman-szárnnyal nem rendelkezik — innét egyúttal két Woltman-féle sebességmérő műszert küldök le" . (Jellemző a viszonyokra, hogy a szekérpostával küldött két műszer egyike csak többszöri reklamálásra került elő a posta bugyraiból.)
