Fejér László - Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)

Bevezetés

13. ábra. A műszer leeresztésére és felhúzására szolgáló gerenda A 19. század első felében használt Woltman-szárny néhány évtized alatt jelentős változásokon ment át. Mint korábban említettük a számlálókerék bekapcsolása és működtetése egy zsinór megrántásával és feszesen tartásával történt. Nagyobb mélységeknél és sebesebb folyóknál gyakran előfordult, hogy a zsinór a víz elsodró erejétől is megfeszült, s nem lehetett biztosan tudni, be van-e kapcsolva a műszer, vagy sem. Először a zsinór folyamatosan feszesen tartását küszöbölték ki azáltal, hogy a megrántás után egy bekapcsoló szerkezet állandó összeköttetést teremtett a forgótengely és a számláló kerekek között, majd - J. AMSLER—LAFFON svájci műszerész és A. R. HARLACHER újítása alapján — a szárnyat egy oldalt felhasított gázcsövön keresztül eresztették le ill. húzták föl, s a zsinór a gázcső belsejében már nem volt kitéve a víz elragadó erejének. Ugyancsak az Amsler-féle műszer jellegzetessége volt a kúp formájú kormánylapát (14. ábra). 14. ábra. Svájci gyártmányú vízsebességmérö szárny A síklapátú szárnyakat hamarosan felváltotta a francia A. BAUMGARTEN által először alkalmazott csavart felületű szárnyforma, majd ennek küllők nélküli változata, amely a síklapátú szárnyaknál jóval érzékenyebb volt.