Fejér László - Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)

Bevezetés

Az új műszer nagyobb fordulatszáma és a fordulatszám ingadozásának csökkenése,fokozott érzékenységről és kiegyensúlyozottabb járásról tanúskodik. (A sebesség növekedésével természetesen mérséklődik az előny, mert az ellenállások viszonylagos hatása a sebességgel fordított arányban változik). Az, hogy a fordulatszámok ingadozása az új műszer esetében a nagyobb sebességnél kissé nagyobbnak adódott, bizonyára véletlenszerű, és abszolút értékben még mindig jóval kisebb, mint a régi műszernél. WEISSMAHR csak egy-egy példányban elkészült műszerei (58. ábra) az idők folyamán elkallódtak. Inkább tudományos, mint gyakorlati szempontból fontos megállapításai külföldön ismeretlenek maradtak. Nem tudjuk, hogy hova lett az a nagytestű szárny sem, amellyel WEISSMAHR az I. világháború idején - a konstantinápolyi (mai nevén isztambuli) kikötő tervezésével kapcsolatban a GREGERSEN és HUSZÁR iroda megbízásából — sebesség-és áramlásméréseket végzett a Bosporus-csatornában és a Márvány-tenger partjain. 1945-ig a Műegyetem vízépítési tanszékén üvegszekrényben őrizték. Nem maradt leírás a mérésekről, amelyből kiderülne, hogy WEISSMAHR sikerrel oldotta-e meg azt a feladatot, amellyel - mint említettük - Charles RITTER 1859-ben, megfelelő kábel hiányában, nem tudott megbirkózni. WElSSMAHRnak a sebességmérő szárny tökéletesítésében elért eredményei a technika fejlődése folytán (az olajjal töltött zárt térben elhelyezett golyós csapágy, a ferde rááramlásra kevésbé érzékeny komponens vitorlák) elveszítették jelentőségüket. 58. ábra. WEISSMAHR vízsebességmérő müszeregyüttese