Fejér László - Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)

Bevezetés

20. A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT WEISSMAHR munkája, melynek alapján a műegyetem 1919-ben doktorrá avatta, az I. világháború utolsó hónapjaiban jelent meg, és az összeomlás következtében csak kevesek kezébe jutott el. Talán ezért is kerülte el a közfigyelmet, noha a háború után kiadott első vízépítéstani tankönyv (1921) tanulmányának gyakorlati eredményeit (mint pl. a vízsebességmérő szárny alakjának újszerű megoldása, kötélre függesztésének módja, az ésszerű észlelési idő nagysága ... stb.) már ismertette

197

. A Vízrajzi Osztály sem vont le belőle tanulságot. HAJÓS Sámuel már nyugalomban volt és a szolgálatnál nem akadt a hidrometriának vele egyenrangú, ötletekben gazdag és megvalósításukban kitartó lelkes utóda. WE ISSM AH R-t követően 1923-ban ROHRINGER Sándort nevezték ki a műegyetem vízépítéstan professzorának. ROHRINGER a mérnökképzés szempontjából fontos kötelességének tartotta, hogy felújítsa a háború miatt (10 éven át) abbamaradt mérőgyakorlatokat, de már nem a nagymarosi mérőállomáson, hanem — egyrészt költségkímélésből, másrészt, hogy közeROHRINGER Sándor