Fejér László - Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)

Bevezetés

Távol állt WElSSMAHR-tól, hogy ezt a megoldást a mindennapi gyakorlatnak szánja, de szükségesnek tartotta volna, „hogy e módszerrel mielőbb tudományos szempontból kísérletek végeztessenek, hogy ezek eredményeit az eddigi, a gyakorlat részére továbbra is nélkülözhetetlen módszerek eredményeivel, a megbízhatóbb hibakorrekciók végett összehasonlíthassuk". A sebességmérés hibaforrásainak tanulmányozása után WEISSMAHR — a forgó részek tömegének csökkentésével, a vitorlatengely csapágyának hátrahelyezésével és az eliszapolódás lehetőségét csökkentő kialakításával, továbbá a fordulatok jelzésére szolgáló áramkör zárását ill. megszakítását szolgáló szerkezet tökéletesítésével - fokozott érzékenységű műszert szerkesztett, amelynek a pontonkinti mérésnek megfelelő kormánylapátja a felszín közelében is biztosította a vitorlatengely áramlásirányú helyzetét. A vitorla alakjával kapcsolatban megjegyzi WEISSMAHR, hogy „az idevonatkozó szakirodalomban HAJÓS Sámuelnek figyelemre méltó szerep jutott. Ő a Kvassay-féle vitorlaelméletből kiindulóan kísérleti alapon is igazolta, hogy csak a küllő nélküli, elöl kicsúcsosított vitorlák alkotják a mindvégig rendellenesség nélküli lineáris forgásegyenletet", amiért „nálunk általános használatnak örvendenek, de külföldön is tért nyertek." A vitorlatengely megtámasztásához három,5 mm átmérőjű és 1 mm vastag acélgörgő szolgált a könnyebben eliszaposodó golyós csapágyazás helyett. Ezt a megoldást alkalmazta már VICZIÁN is. A görgők egyike nincs elszigetelve. Rajta keresztül záródik minden egyes fordulatnál az írógéphez kapcsolódó áramkör. Ezáltal kiküszöbölődött a Hajós-műszeren alkalmazott rugós érintkezőnek nem szabályozható fékező hatása. (Viszont így nem lehetett a szárnyat a csak minden tizedik fordulatnál jelt adó csengővel használni!) Jellemzője az új műszernek, hogy a könnyű magnalíum Ötvözetből öntött vitorla a harang alakú görgő-foglalattal együtt forog a fix tengely körül, amelyre rá van fűzve. Ezzel a megoldással a görgőket tartó - az eliszapolódás ellen áttört falu — meddő alkatrész nem a vitorla terében, hanem jóval mögötte, mint a forgó rész végső tagja kaphatott helyet. Az új szárny lényegesen nagyobb érzékenységét a következő, rúdra erősített műszerrel és azonos vitorlával végzett mérések adatai bizonyítják: c) A sebességmérő szárnyak tökéletesítése Az 1 másodpercre eső átlagos fordulatszám 1,15 m/s 1,47 m/s Maximális eltérések az átlagtól 1,15 m/s 1,47 m/s sebességű vízben sebességű vízben régi műszer új műszer növekedés csökkenés 2,09 2,43 2,67 3,02 0,50 0,15 0,30 0,20 16% 13% 70% 33%