Fejér László - Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)
Bevezetés
A részletező módszer ,,a maga valójában a régi integráló módszer" állapítja meg WEISMAHR, és „e tény megállapításával tulajdonképpen be is fejezhetnők a ,Részletező módszer' jellemzését, ha az a szerepe, amelyet a gyakorlatban szerzője, HAJÓS Sámuel biztosíthatott, behatóbb vizsgálatra nem kötelezne". WEISSMAHR kijelentésének első része nemcsak kíméletlen, hanem igazságtalan is, hiszen a részletezés nem a mérés végrehajtásának a módjára, — ez valóban nem új, — hanem az adatok regisztrálásának módjára és a feljegyzések felhasználásának mikéntjére vonatkozik. Az integrálásnak nem lényegi alapja a szárnyfordulatok és az idő folyamatos feljegyzése. A mechanikus fordulatszámlálójú szárnyakkal való mérés nehézkessége vezette az integráló mérés gondolatára TREVIRANUS-t, a mérés egyszerűsítése érdekében használta RÉVY is. A villamos fordulatjelzőt a számlálás megkönnyítése és a műszer működésének ellenőrzése érdekében kapcsolta írógéppel HORVÁTH IGNÁC és HARLACHER. Ez utóbbi egyszerűsítésként még villamos fordulatszámláló használatát is javasolta. HAJÓS tehát valóban újított, mikor az írógép szalagjának továbbítását a süllyesztés műveletével összekapcsolta és rámutatott arra, hogy miként lehet az írógép jelei alapján a függélysebességi görbét nemcsak megszerkeszteni, hanem a fenékig ki is egészíteni. Más kérdés, hogy a részletező módszert a gyakorlatban az egyszerű integrálás váltotta fel, és ebben HAJÓS önmagával került ellentmondásba. Az új módszer első ismertetése kapcsán ugyanis az integrálás hátrányául rótta fel, hogy „mivel nem lehet olyan szárnyat szerkeszteni, melynek forgási egyenlete egyenes vonal lenne, nem is lehet a függélyben egyenlőtlenül változó sebességek középértékét a forgásszámok algebrai összegéből vett középérték után kiszámítani". (1898) 195 Később azonban így írt: „ha . . . közömbös, hogy milyen a függőleges sebességi görbe alakja, s célunk csakis az ottani középsebesség értékének meghatározása, akkor . . . egyszerűen összegezzük ... a másodpercek és szárnyfordulatok számát s ehhez hozzáadjuk a műszermagasság miatt meg nem mért vízréteg grafikusan meghatározott adatait , . . . Aföldolgozásnak e módja, a mint az összehasonlító számítások mutatták, ugyanazt az eredményt adja, mint a másik módszer [t. i. a függélysebességi görbe megszerkesztése]." (1906) 19& WElSSMAHR-nak, — aki mint fentebb láttuk az integrálást csak jelírógép alkalmazásával tartja elfogadhatónak, — igaza volt abban, hogy a papírszalag továbbításának és a műszer süllyesztésének összekapcsolása nem elengedhetetlen feltétele a részletező feldolgozási mód alkalmazásának. Csak a két mozgás egyenletessége fontos. Ezzel azonban elárulta, hogy HAJÓS újításának lényegét nem ismerte fel, vagy azértfoglalt ellene állást, mert tudományos szempontból nem nyújtott többet, mint az egyszerű integrálás. Tudományos szempontból, WEISSMAHR szerint, csupán „az egyidejű pontonkinti függélymérés" adhat megnyugtató eredményeket. Ehhez szilárdan álló függőleges rúdra szerelt sebességmérő műszerek sorából álló szerelvényre van szükség — megfelelően kialakított regisztráló berendezéssel, olyan szerkezettel kiegészítve, amely lehetővé teszi, hogy a szárnyak vitorlatengelyének a mágneses meridiánnal alkotott irányszögét is le lehessen olvasni legalább 5 foknyi pontossággal. A merész gondolatot folytatva így ír WEISSMAHR: „Ha az ilyen szerelvény kellő számával rendelkezünk, akkor módunkban áll a legideálisabb sebességmérést végezni, mert akkor a pontonkinti egyidejű függélysebességmérést az egész szelvényre kiterjesztve, annak egyidejű bemérése válik lehetővé.,.
