Fejér László - Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)

Bevezetés

19. WEISSMAHR JÓZSEF MUNKÁSSÁGA A századforduló idejére a Vízrajzi Osztály hidrometriai műszerei és módszerei minden részletükben kiforrtak. A vízsebességmérés mindennapos rutinmunkává vált. Az alapvető nagy felvételi munkák befejeződtek. ,,Hidrometriá"-jának megírásával HAJÓS Sámuel mintegy lezárta alkotó időszakát (1906). A fejlesztés munkáját a műegyetem vízépítési tanszéke vette át. Az 1893-ban mérőgyakorlatok céljaira létesült állandó nagymarosi vízmérőtelepen* kitűnő lehetőség nyílott reá. Érthető, hogy a tanszék fiatal adjunktusa, WEISSMAHR József megragadta a kínálkozó alkalmat és 1903-tól a vízsebességmérés tökéletesítését célzó kutatásokba kezdett. Amíg a gyakorlati beállítottságú HAJÓS — bár jól ismerte a vízmérés pontosságát hátrányosan befolyásoló sokféle körülményt — eleve elhanyagolhatónak ítélt számos, számára is nyilvánvaló hibaforrást, WEISSMAHR éppen ezeknek a vizsgálatát választotta céljául, és kiküszöbölésüknek módját kutatta. Igy szükségképpen szigorú bírálója lett a Vízrajzi Osztály hidrometriai tevékenységének. Másfél évtizedet átfogó munkásságának összefoglalójában ( 1918)

194 sorravette: a) a vízfolyás természetéből és a víz állapotából, b) a méréseknél alkalmazott módszerekből és c) a műszerek szerkezetéből eredő hibaforrásokat. a) A vízfolyások természetéből származó hibaforrások kiküszöbölése A vízfolyásokra jellemző lüktető vízmozgás miatt a szárnyfordulatok észlelésének időtartamát nagyszámú mérés alapján 100—200 másodpercben adja meg WEISSMAHR. Figyelembe véve, hogy a lüktető vízmozgás hatása elsősorban a mederfenéken és a partoknál érvényesül, valamint minél nagyobb a folyóvíz sebessége, a lüktetés annál kevésbé befolyásolja az eredményt, gyakorlati szabályként kimondja: 1 m/s-nál kisebb sebességű vízben — vagy általában a partokhoz és a fenékhez közeledve — 200 másodpercig kell észlelni (ennél hosszabban észlelni nem volna ésszerű), míg sebesebb vízben 100 másodpercre lehet csökkenteni az időt. A vízben lebegő finom iszapszemeknek a vitorla csapágyába jutását a sebességmérő műszer megfelelő kialakításával kell csökkenteni. Mivel azonban teljességgel kizárni nem lehet, a szárny forgásának folyamatos — jel író segítségével történő — ellenőrzésével kell biztosítani esetleges fékező hatásuk kimutatását. * A nagymarosi vízmérőtelep létrehozásában és a rendszeres mérőgyakorlatok újbóli meghonosításában jelentős szerepe volt KLIMM Mihály 1851 —1897 műegyetemi professzornak. Amint nekrológjában SÁRKÖZY Imre írja : ,,lly fajta gyakorlatok egy műegyetemen sincsenek . . . KLIMM 1 882-ben honosította meg a gyakorlatokat és Nagy-Maroson eleinte sátorban lakott, utóbb pedig egész vízmérő állomást szervezett; ide vonult ki minden nyáron tanítványaival egy pár hétre . . ."'

1 A mérőtelep felszereléséről és a gyakorlatok lebonyolításának módjáról KLIMM tanársegédjének, CHOLNOKY Jenőnek hangulatos beszámolójából kaphatunk képet.

1