Fehér Ferenc - Horváth Jenő - Ondruss Lajos: Területi vízrendezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986)
2. Fehér Ferenc: Fizikai hidrológiai folyamatok
2.1.4. A vízháztartási vizsgálatok elve A vízháztartási vizsgálatok mindig egy adott területegységre és adott időintervallumra vonatkoznak. További pontosítást jelent vízszintes értelemben a vízháztartási zónák elválasztása (ún. referenciaszintekkel). Abban az esetben, ha a háromfázisú talajtérnek a vízháztartását vizsgáljuk, a térbeli (tehát függőleges irányú) lehatárolás után a vizsgált talajtérhez függőlegesen kapcsolódó zónák (légtér, talajvízzóna) egyes jellemzőit is meg kell határoznunk. Tekintsük át a talajnedvesség zónájának vízháztartását a 2-7. ábra segítségével. Az ábrán a háromfázisú zónához felülről csatlakozó levegőzónát, ill. az alulról csatlakozó talajvízzónát is feltüntettük. Az így körülhatárolt rendszerbe a víz a levegőben levő pára mozgásának formájában lép be, és ugyancsak páramozgással távozik vízszintes irányban. Függőlegesen a levegő zónájából párolgás formájában távozik a víz, ill. lényegében ebből a zónából szivárog be a talajba. Ez a zóna a vízpótlást függőleges irányban a csapadékból, az evaporációból és a növényi transzspirációból kapja. A vízháztartás szempontjából speciális elem a felszíni vízmozgás, hiszen ha az elhatárolás a talaj felszínén van, a vízháztartási területegységre való ráfolyás, ill. onnan a felszíni elfolyás lényegében a levegőzónához tartozik. C Ea 2-7. ábra. A háromfázisú zóna vízháztartásának vizsgálata W a talaj nedvességtartalma; D, talajvíz-beáramlás; D0 talajvíz-elszivárgás; a többi betűjel jelentése a szövegben
