Fehér Ferenc - Horváth Jenő - Ondruss Lajos: Területi vízrendezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986)
6. Fehér Ferenc: Sík vidéki vízrendezés
szempontból is), optimális méreteik megválasztásakor alakuljon ki kölcsönhatás vízrendezésük és rendeltetésük között. Egy nagyobb térséget szemlélve is figyelembe kell venni a kölcsönhatásokat. A nagytérség vízrendezési szempontból szükséges műveivel szemben támasztott igények megfogalmazhatók a kistérség igényeiből kiindulva is, de nem biztos, hogy a nagytérségi művek ezeket az igényeket ki tudják elégíteni, fejlesztésüknek pedig műszaki és gazdaságossági korlátái lehetnek. Célszerű tehát a kistérségi és a nagytérségi műveket összehangolni. Elképzelhető ugyanis, hogy egy üzemi vízrendezési beavatkozást különböző, de azonos hatékonyságú módokon egyaránt meg lehet oldani, míg az üzemközi művekkel vagy a főművekkel szembeni igények már jelentősen eltérőek. A következőkben a kistérségekben (tehát az üzemi vízrendezésben) alkalmazható módszereket, megoldásokat és méretezési összefüggéseiket ismertetjük. A nagytérségi művekkel kapcsolatos ismereteket a 6.3. alfejezetben foglaljuk össze. 6.2.1. Felszíni vízrendezés A felszíni vízrendezés módszerei a hagyományos belvízrendezésből alakultak ki, és az a feltétele, hogy a víztelenítendő területegységnek (pl. mezőgazdasági táblának) természetes körülmények között megfelelő felszíni esése legyen, vagy pedig — a talajadottságok kedvezőtlen megváltoztatása nélkül — a felszíni esés kialakítható legyen. A megfelelő felszíni eséssel kialakított területen (mezőgazdasági táblán) a víz a felületen mozog, lepelszerű vízmozgással, vagy — a Kienitz-féle modell szerint — belvízfoltból belvízfoltba jutva. A vízmozgáshoz szükséges energia tehát a tábla felszíni eséséből származik. A táblán végigfolyó víz a tábla szélén (szélein) elhelyezkedő vízszállító elemekbe (üzemi csatorna, árok, vápa) kerül, majd az üzemi vízlevezető rendszer elemei szállítják tovább a vizet a nagyobb csatornákba. A felszíni vízrendezésnek tehát két fontos feladata van: a tábla felszínén való vízmozgás és a vízelvezető elemekkel való kapcsolat (ezen belül az elemek megfelelő kapacitásának) kialakítása. 6.2.1.1. Felszíni lefolyás a táblán A mezőgazdasági táblán végbemenő felszíni lefolyás jellemzésére, a vízhozam számítására a kutatók többféle módszert dolgoztak ki. A napjainkig általánosan alkalmazott megoldás a lefolyási tényező alkalmazásán alapul. Ennek az a lényege, hogy az egy óra időtartamú mértékadó csapadékot 24 óra alatt kell a felszínen elvezetni. A lefolyási tényező a talajtípus, a talajfizikai paraméterek, a talajvíz helyzete, a téli ^/y 163
