Fehér Ferenc - Horváth Jenő - Ondruss Lajos: Területi vízrendezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986)
6. Fehér Ferenc: Sík vidéki vízrendezés
félév csapadékösszege és a vízgyűjtő' terület nagyságának függvényében határozható meg (Szabó, 1977; Lipták, 1980). A térségi meliorációs tervek készítéséhez javasolt, a kistérségek mértékadó víz- rendezési igényeit meghatározó módszer (Kiss—Oroszlány—Vajdai, 1980; Petrasovits, 1982) is feltételezi, hogy a felszíni lefolyás a csapadék jelentkezésével vagy a hóolvadás ütemével megegyező ütemű. A módszer a sík vidéki kísérleti vízgyűjtők adatainak felhasználásával lehetővé teszi a felszíni lefolyás kiszámítását, majd ennek értéke a talaj jellemzőinek és a vízgyűjtőterület nagyságának függvényében redukálható. A kistérségben keletkező és lefolyó víz mennyiségének és hozamának meghatározására Salamin két modellt vezetett be (Salamin 1978). Az általános modell a Kienitz által felállított vízháztartási egyenlet megoldásán alapszik, az egyszerűsített modell pedig több közelítést is lehetővé tesz, elsősorban a tározás figyelembevétele esetén. Az általános modell a következőképpen írható fel (Kienitz, 1972): dS C = + -^— + í?r + í7p + |7b> (6-2) ahol C a napi csapadékösszeg, mm/d; S a felszíni tározódás, mm; qp a párolgás, mm/d; q{ a felszínen lefolyó vízhozam, mm/d; qb a beszivárgó vízhozam, mm/d. Ez a vízmérleg tehát egynapos időegységre és meghatározott területegységre (általában a mezőgazdasági táblára) vonatkozik. Az egyszerűsített modell felírásakor azt tételezzük fel, hogy a csapadék jelentkezésének ütemével megegyezik a felszíni lefolyás, tehát nincs felszíni tározódás. A (6-2) egyenlet egyes elemei a 2.1. alfejezetben bemutatott módon határozhatók meg. A csapadékadat valamilyen mértékadó csapadékérték legyen. Ehhez a tél végi—- tavaszi időszakban az egynapos, 10%-os valószínűségű évi max. csapadékérték felvételét javasoljuk. Nyári időszakban valamilyen nagy intenzitású, rövid időtartamú csapadék lehet a mértékadó. A felszíni tározódás — Salamin nyomán — a vízmélység és a teljes felszíni lefolyási úthossz (amely egyirányú lejtés esetén legtöbbször a táblaszélességgel egyenlő) függvényében, ék alakú víztestet feltételezve határozható meg. A vízmozgás irányára merőleges, 1 m szélességű területrészen a felszíni tározódás: S = ^-/i0L(, (6-3) ahol S a felszíni tározódás, m3; li0 a vízmélység a táblán az üzemi csatornánál, m; Lt a felszíni vízmozgás úthossza, m. A felszíni tározódás megváltozása tehát a felszínen kialakuló vízlepel vastagságától függ. Ettől a vízlepelvastagságtól függ a felszíni lefolyás is. A párolgási tagot a számítások során (kivéve, ha a számítást számítógéppel, valamilyen vízháztartási modellel végzik) el lehet hanyagolni. Ez az elhanyagolás a biztonság javára történik. Pontosabb számítások esetén a párolgás a 2.1.3.2. szakaszban leírt módon vehető figyelembe. 164
