Fehér Ferenc - Horváth Jenő - Ondruss Lajos: Területi vízrendezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986)
5. Dr. Horváth Jenő: A mező- és erdőgazdasági vízrendezés tervezésének agronómiai feladatai
5.4. Az erdősítés és fásítás mint a vízrendezés eszköze Erdősítést és fásítást általában a mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlan, talajhiba' vizenyősség, nagy lejtés és kis kiterjedés miatt nem, vagy gazdaságosan nem művel" hető területeken végeznek, valamint olyan területeken, ahol erre a vízrendezés miatt az erózió és defláció elleni védelem, a kedvező mikroklíma alakítása céljából, vala" mint esztétikai és egészségügyi okokból szükség van. Az erdősítendő területeken a legritkább esetben végeznek vízrendezést, legfeljebb a szélsőséges vízháztartású (vizenyős vagy száraz) talajokon. Általában csak annyi beavatkozásra — bakhátak kialakítása, lejtős területek lépcsőzése — kerül sor, amennyi a fák minimális talajigényét kielégíti. így az erdősítés és fásítás a vízrendezés eszköze. A vízbőség miatt mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlan területek egy része fás kultúrák telepítésére még alkalmas. Ez abból ered, hogy a fák víztűrése általában nagyobb, mint a mezőgazdasági kultúráké. (A fás kultúrák víztűrése sem végtelen, mivel a tartós oxigénhiány kipusztulásukhoz vezet.) A káros vízbőség megszüntetésében nagyobb szerepet játszanak, mivel a mezőgazdasági növényekhez képest a párologtatásuk többszörös, így. pl. egy 10...15 éves óriásnyáras 600. ..650 mm csapadékot képes évente elpárologtatni. Vannak olyan fafajok, amelyek a tartósan vízbő állapotot is elviselik, így a hasznosítás a gazdaságosan nem vízrendezhető területeken erdősítéssel is megoldható. Az erdősítés és fásítás az erózió és defláció elleni talajvédelem leghatékonyabb biológiai eljárása. A fák koronája a lehulló csapadék jelentős részét felfogja, és a víz finom permet- ként, ill. az ágakon és törzsön át levezetve jut a talajra. A talaj felszínén a lehullott lombozat és a letöredezett ágak avartakarót képeznek. Az erdei avar védi a talaj felszínét a becsapódó esőcseppektől, sok vizet tart vissza, és az elfolyó vizet lefékezi és megszűri. Az avar vízvisszatartó képessége 20...25 m3/ha. Az erdő alatt a talaj felszíni rétegeiben meggyorsul a morzsaképződés, amely javítja a talaj vízgazdálkodását. Lejtős területeken elsősorban igénytelen, szárazságtűrő pionír fa- és cserjefajok telepíthetők. A számításba vehető fafajok: a szárazságtűrő pionír fenyők, kocsány- talan tölgy, csertölgy, virágos kőris, mezei szil, mezei juhar, rezgőnyár, vadkörte és madárcseresznye. A cserjék közül a cserszömörce-, som-, galagonya-, orgona-, vadrózsa-, ezüstfa-, boróka- és ördögcérnafajokat kell előnyben részesíteni. Az erdőtelepítés, fásítás talajvédő hatása lényegesen fokozható, ha a telepítést padkás, árkos, ugróárkos, szélespadkás vagy teraszos előkészítés előzi meg. A padkák, ill. az árkok távolsága 2,0...2,5 m. A cserje- és fáscserjesávok funkciója azonos a gyepsávokéval, de alkalmazásuk módjában eltérnek azoktól. A cserjesávok 2...4 cserjéből állnak, alkalmazási területük változatos. Telepíthetők: — szántóföldön a táblahatárokon (egyben a művelés irányát is jelölik), a vízle141
