Fehér Ferenc - Horváth Jenő - Ondruss Lajos: Területi vízrendezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986)

5. Dr. Horváth Jenő: A mező- és erdőgazdasági vízrendezés tervezésének agronómiai feladatai

G a táblák hosszanti oldalai lehetőleg párhuzamosak legyenek; —)& táblák szélessége lehetőleg 100 m-nél ne legyen kevesebb.

A művelési ágak elrendezésének, a földutak, az árkok és a csatornahálózat kialakításának a tervezés során mindig a táblásítással egyidejű munkafolyamatnak kell lennie, a táblaformák célszerű meghatározása miatt. Arra kell törekedni, hogy a táblahatárok az állandó, vonalas tereptárgyak mentére kerüljenek, és a tervezett vonalas létesítmények (utak, övárkok, sáncok stb.) a táblahatárokon fussanak.

A táblák kialakítása, a felszíni művelhetőség megteremtése gyakran csak jelentős irtási és kisebb tereprendezési munkával oldható meg.

Az irtási munkák tervezésekor a következő szempontokat feltétlenül figyelembe kell venni:

— ott, ahol a meglevő erdő, erdősáv, fasor, facsoport vagy cserje talajvédelmi funkciót lát el, az irtást alaposan meg kell fontolni;

— a környezetvédelmi törvény szellemében elsősorban az esztétikus környezet megtartására, a védett fák megőrzésére stb. kell törekedni;

— ott, ahol az erózió — esetenként a defláció — megelőzése vagy egyéb ok miatt erdősítés, fásítás szükséges, az irtási munkát ennek figyelembevételével kell megtervezni ;

— indokolatlan az irtás ott, ahol a kialakítandó táblák egységes művelését a be- nőttség nem zavarja (pl. a táblahatáron vagy -sarkokban, a táblán belül, a műveléssel párhuzamosan stb.), de törekedni kell a meglevő erdők határainak kiegyenlítésére;

— a befogadók melletti völgyben fekvő területekről — ha azokat is rendezik — minden oda nem való és a művelést akadályozó fát és bokrot el kell távolítani;

— a megmaradó vízmosások körül levő cserjéket meg kell hagyni, azonban a nyugalmi rézsün belül levő fákat, tuskóirtás nélkül, döntéssel el kell távolítani.

A lejtős területek tereprendezési munkái leggyakrabban az utakból kialakult vízmosások gazdaságos megszüntetéséből állnak. A természetes terephajlatokon kialakult vízmosások megszüntetése azonban már gyakran gazdaságtalan és a természetes tereplépcsők, gyepük megszüntetése sem indokolt, ha azok a művelés irányába esnek.

A területi — azaz a nagy felszínre kiterjedő — tereprendezés szükségességét minden esetben nagy körültekintéssel kell mérlegelni. A nyesett területeken ugyanis legtöbb esetben csak jelentős többletköltséggel vagy egyáltalán nem alakítható ki az eredeti talajállapot. Ezért a döntéshez minden esetben talajtani szakvéleményt kell beszerezni.

A táblák talajvédelme agrotechnikai, biológiai, kémiai és műszaki eljárásokkal A talajok védelmét célszerű a leghatékonyabb és ökonómiailag is legelőnyösebb — természetszerű — agrotechnikai és biológiai eljárásokra alapozni.

Agrotechnikai eljárások alatt a talajvédő talajművelést és a talajok rendszeres szer- vesanyag-ellátását értjük.

A talajművelést a lejtős területeken is elsősorban a minél több víz talajba juttatásának és tárolásának szolgálatába kell állítani. Ezt a funkciót kell kiegészíteni a talajművelés olyan eljárásaival, amelyek megakadályozzák — az érkezés ütemében — a

127