Fehér Ferenc - Horváth Jenő - Ondruss Lajos: Területi vízrendezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986)
5. Dr. Horváth Jenő: A mező- és erdőgazdasági vízrendezés tervezésének agronómiai feladatai
pítésre kialakított terep lejtésének felső határa. A jelenlegi általános gyakorlat szerint ez az érték 17%. A nagyüzemi gyümölcs- és szőlőültetvények telepítésére a 0...30%-os lejtésű területek jöhetnek számításba. A megengedhetőnél meredekebb lejtő tereprendezéssel és teraszépítéssel tehető telepítésre alkalmassá. A 30 %-nál meredekebb lejtőkön teraszok kialakítása a többletmunka mennyisége, a teraszrézsük által elfoglalt területek nagysága, valamint az átvezetés és vízelvezetés nehézségei miatt nem gazdaságos. — A kaszáló lejtésének a korszerű gyepápolás és betakarítás lehetőségei szabnak határt. A megengedhető lejtés 0...30%. — A legelő megengedhető lejtőhajlása északi fekvésű lejtőn 0...35%, déli fekvésű lejtőn 0...20%. A legelő lejtésének az éghajlati kitettség és a korszerű legelőápolás lehetőségei szabnak határt. Déli fekvésű lejtőkön a legelőfüvek újrasarjadása lassú, és emiatt a talajpusztulás veszélye megnő. — A 35 %-nál meredekebb lejtők, valamint a 35 %-nál enyhébb lejtők közül azok, amelyek egyéb körülmények — talajhiba, vizenyősség, kis kiterjedés stb. — miatt mezőgazdasági művelésre nem alkalmasak, a feltétlen erdőterületek. — Vízgazdálkodási célból gyakran indokolt, hogy bizonyos területeket víztárolók létesítésére kivonjanak a művelés alól. Ennek ellenére arra kell törekedni, hogy a művelésből kivont területek ne növekedjenek, hanem csökkenjenek. 5.3.2.3. A homogén, talajvédő táblák kialakítása A táblakialakítás módja Lejtős területeken is alapvető követelmény a homogén nuívelhetőségű és vízháztar- tású, kellő kiterjedésű táblák kialakítása. A terület szabdaltsága, ill. a talajvédelmi igény azonban gyakran az optimálisnál csak kisebb kiterjedésű táblák kialakítását teszi lehetővé. Lejtős területeken a talajok általában állandó eróziós veszélynek vannak kitéve. Az erózió elleni védekezési eljárások többnyire nem teszik lehetővé az optimálisnak tartott táblaméretek kialakítását. Ugyanis a lejtőirányú vízmozgás korlátozása gyakran csak a táblahatárokon vezetett létesítményekkel, vagy az egymás alatti táblákon váltakozóan termesztett növények segítségével oldható meg. Ezek azonban a táblák szélességét csökkentik. Ezért lejtős területeken elsősorban nem az optimális táblaméretek, hanem az optimális munkautak kialakítására kell törekedni. A táblásításnál betartandó főbb szempontok a következők: —U& táblák talajtani és művelhetőségi szempontból homogének legyenek; — optimális munkautak épüljenek; — talajvédelem; — a táblák segítsék elő a vízszintes művelést, azaz hosszanti oldalaik minél jobban kövessék a szintvonalakat; 126
