Fehér Ferenc - Horváth Jenő - Ondruss Lajos: Területi vízrendezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986)
5. Dr. Horváth Jenő: A mező- és erdőgazdasági vízrendezés tervezésének agronómiai feladatai
tatkozik meg. Egy sík vidéki terület meliorációjának és ezen belül vízrendezésének az általános elrendezését mutatja az 5-1. ábra. A talaj vízbefogadó és -tároló képességének növelése talajműveléssel A talajművelés műveletei: forgatás, lazítás, porhanyítás, keverés, tömörítés és fel- színegyengetés. A talajművelésnek a csapadék talajba juttatásában, tárolásában és megőrzésében óriási jelentősége van. Az elfolyó vagy elpárolgó víz ugyanis elvész a növények számára, vagy csak külön ráfordítással (öntözés) hozható vissza a területre. A talajművelés hatására elsősorban a gravitációs pórusok száma és aránya nő, aminek következtében a felszínre jutó víz a korábbinál gyorsabban szivárog be a talajba. A nagyobb víznyelés növeli a talajba jutó víz mennyiségét, csökken az elfolyás, és növekszik a tárolt víz mennyisége. A fellazított felszín, bár több vizet veszít, de megszakítja a kapillárishálózatot és ezzel a mélyebb rétegek vizének felszín felé áramlását, így azok vízvesztesége csökken. A talajművelés összetapasztja a talajszemcséket és javítja a szerkezetet; ezzel ugyancsak javul a talaj vízgazdálkodása. A talaj levegőztetésével a talajszerkezetet javító humuszanyagok és mikroszervezetek aránya a talajban növekszik. A lazítás hatására a talaj szilárd, légnemű és cseppfolyós fázisainak aránya a következőhöz hasonló változáson mehet át: művelés előtt 60:17:23 összesen; művelés után 45:35:20 100% A talajművelési rendszeren belüli talajművelési módok: tarlóhántás, alapművelés, az alapművelés utáni talajmunkák, vetőágy készítés és a vetés utáni lezárás. A tarlóhántás — amelynek mélysége 6... 12 cm — egyik alapvető célja a talajvízháztartás szabályozása, az evaporáció csökkentése a vízvezető képesség révén. Alapvető követelmény, hogy a növény lekerülése után — a talaj kiszáradásának megakadályozása céljából — a tarlóhántást azonnal el kell végezni. Az alapművelést forgatással, forgatás nélküli lazítással vagy a kettő kombinációjával oldják meg. A forgatás eszköze az ágy-, ill. rigoleke, a lazításé a különböző lazítok, az együttes munkavégzésé az eke és a rászerelt lazító. A szántás mélysége 20...30, ill. 50...60 cm. A mélység az ekére szerelt lazítóval 8 .. 10 cm-rel növelhető. A mélylazítás mélysége 50...80 cm. Az alapművelési eljárások legfőbb feladata a talaj vízbefogadó és -tároló képességének a kialakítása. Különösen fontos a téli félév csapadékának a megőrzése, ami által a növények számára jelentős mennyiségű tartalék képezhető. Az éves csapadéknak kb. 40%-a — 240...270 mm —jut a téli félévre, amelyből 60...80 mm elpárolog. így 170... 200 mm körüli csapadékot kellene a talajban tárolni. Átlagos talajadottságok esetén a 30cm-es szántás a pórusteret 50...55%-ra növeli, ha pedig 60 cm-es mély lazítást alkalmaznak, akkor az a 30... 60 cm-es rétegben 45... 50%-os pórusteret hoz létre. A pórustér 80:20-os víz—levegő arányát figyelembe véve, a 60 cm-es talajréteg 230...250 mm csapadék tárolására lenne képes, ha nem lenne 120
