Fehér Ferenc - Horváth Jenő - Ondruss Lajos: Területi vízrendezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986)
5. Dr. Horváth Jenő: A mező- és erdőgazdasági vízrendezés tervezésének agronómiai feladatai
nedvességtartalma. A téli félév induló nedvességtartalma talajvizsgálattal állapítható meg. A szántás mélységét, ill. mélységének növelését mindig talajtani vizsgálat alapján kell eldönteni. így pl. szikes talajok vagy tömör altalaj esetén a mélyítés kifejezetten káros, míg réti talajokon eló'nyös. A forgatás nélküli mélyművelésnek különösen a mélyen nem szántható talajok esetén nagy a jelentősége, de valamennyi tömődött talaj igényli. Mélylazítást ott célszerű végezni, ahol — a talaj egész szelvényének vagy bizonyos rétegének vízáteresztése a közepesnél rosszabb (kisebb 70 mm/h-nál); — a talaj 80:20 víz—levegő aránya a víz javára eltolódott; — a talaj térfogattömege az 1,33... 1,35-ös értéket elérte vagy meghaladta; — a talajban vaskőfok, mészkőpad, cementált kavics, erősen glejes stb. réteg akadályozza a vizáteresztést vagy a gyökérfejlődést; — a talaj erózió elleni védelme indokolja; — a talajnedvesség-szabályozás vízrendezési létesítményeinek — pl. talajcsövezés és egyéb vízlevezetők — működése szükségessé teszi. A lazítás akkor eredményes, ha kellő talajnedvesség-tartalom mellett végzik. A legjobb hatás a talaj 40...50%-os szántóföldi vízkapacitási értéke mellett érhető el. A tábla vízháztartásának horaogenizálása talajjavítással A sík vidéki területeken a szikes, a szerves és az ásványi kolloidokban szegény homok-, láp- és a savanyú réti talajok, ill. a kialakítandó táblák ilyen jellegű foltjai szorulnak talajjavításra. A talajjavítást célirányos talajtani vizsgálatok előzik meg. A szikes talajok javításának célja a talajok fizikai és kémiai tulajdonságainak megjavítása, és ezzel a jobb vízbefogadó és a hasznos víztároló képesség növelése. A javítás meszezéssel, altalajterítéssel és gipszezéssel végezhető. Meszezés akkor alkalmazható, ha a talaj felső szintjeiben vízben oldható nátriumsók vagy szénsavas mész nem találhatók, és a talajvíz megemelkedésével oda nem is kerülhetnek. Ilyenek általában a réti szolonyecek és a szolonyeces réti talajok. Meszezéssel nemcsak a telítetlenség megszüntetése, hanem a kolloidok felületén abszorbeált Na-ionok Ca-ionokkal való kicserélése is cél. A javító hatást növeli, ha a javítóanyaggal egy időben szerves anyagot: istállótrágyát, szármaradványt stb. is juttatunk a talajba. Az altalajterítés (digózás) lényege, hogy a szénsavas rneszet (10...20%) és gipszet (2...3%) tartalmazó altalajt (lösz) kitermelés után a javítandó területen egyenletesen — 5...8cm-es rétegben — elteregetik és bemunkálják. A javítóanyag mennyisége, a javítandó szikes terület minőségétől és a javítóanyag béltartalmától függően, 300...600 m3/ha lehet. Az istállótárgya növeli a hatást. A gipsze zést olyan szikes talajok megjavítására alkalmazzák, amelynek feltalajában szénsavas mész és vízben oldható sók találhatók. A javítást megelőzően gondoskodni kell a talajvíz hatásának kikapcsolásáról. Szoloncsák- és szoloncsák-szolonyec talajokon 12...15 t/ha az átlagosan megfelelő javítóanyag-mennyiség. 121
