Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)
8. Führer Ernő: Az erdők szerepe a hóolvadás és a vízelfolyás késleltetésében
emelxedés nyugati kitettségben kisebb (42-ről 66 l/m2-re). Egy adott területen a hótakaró a sugárzás-viszonyok és ezáltal a hőmérséklet módosító hatása miatt nagymértékben befolyásolja. Esetünkben pl. déli kitettségben a hótakarós napok száma erdőben 450 m magasságban 55 %-a, 550 m magasságban pedig 86 %-a volt a nyugati kitettség hótakarós napjainak. Ezzel szemben tisztáson (500 m) mindössze 33 % ez az érték, ami alátámasztja, hogy az erdő kiegyenlítő hatása a déli és nyugati kitettségek közötti hóviszony különbséget jelentős mértékben csökkenti. Ha megvizsgáljuk a déli fekvésű 65 és 25 éves kocsánytalan tölgyesekben a hóvízegyenérték alakulását, akkor látjuk, hogy a hómagassággal ellentétben a korosztálybeli különbség erősen érezteti hatását. A maximális hóvízegyenérték az idősebb állományokban mintegy 10 l/m2-rel nagyobb, ami bizonyítja a hófelhalmozódásra gyakorolt kedvező hatását. Ennek oka valószínűleg az, hogy az idős állomány kevesebb törzsszáma miatt fellazított, mélyen tagolt koronával rendelkezik, és így a felületi durvaság növekedése nagyobb hólerakódáshoz vezet. b/Hóolvadás Az olvadási szakasz jelentősége vízgazdálkodási szempontból azért fontos, mert a hirtelen érkezett felmelegedés következtében fellépő gyors lefolyású hóolvadás árvizeket okozhat. Az erdő szerepe itt elsősorban abban mutatkozik meg, hogy magát az olvadási folyamatot lassítja, ezzel gátolja a keletkező olvadékvíz gyors lefolyását, a folyamatot időben széthúzza és egyenletessé teszi. Az 1., 2. ábrán bemutatott görbe alakulásokból felismerhetjük, hogy a vízegyenértékek mérésidőközönkénti apadásai már a tulajdonképpeni hóolvadási periódus előtt is előfordulnak, és az össz-olvadás mintegy 30 %-át adják a kísérleti változatok egy-egy hófedési periódusra vonatkozóan. Ha megvizsgáljuk az egyes olvadási szakaszokon belül a 3., 4. táblázatban közölt napi maximális és átlagos vízegyenérték csökkenéseket, akkor láthatjuk, hogy az erdő lassítja az olvadás gyorsaságát. Ugyanis szabad területen a napi átlagos olvadások csaknem kétszeresei az erdőben kapott értékeknek. Ez a megállapítás - melyet sok más szerző, köztük Brechtel (1976) is igazol — fontos alapja lehet az erdő vízhozamnövelő gazdálkodásának, vagyis az erdő az elfolyások során a vízhozam ingadozások nagyságát csökkenti, továbbá adott esetben a talaj-vízkészlet képzést növeli. 66
