Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)

16. Hibbey Albert: Mit vár a vízügy az erdészettől az árvizek megelőzése és a károk mérséklése terén

kezelésére vonatkozó kötelmeket. Előadásomat — lévén az utolsó — levezetőnek is szántam. Tanulmányok­kal, hivatalos adatokkal és igazolt megállapításokkal érveltem. Remélem a jelenlévők közül sokan örülünk annak, hogy van olyan ágazat — az árvízvédelem —, melynek nincsen igénye a szakmánkkal szemben és nem is ítéli el annak tevékenységét! Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ülhetünk a babérjainkon! Saját berkünkön belül van mit bepótolni és éppen a vízgazdálkodás terü­letén is. Nem szabad megfeledkeznünk nagy erdész elődeink - utoljára talán Roth Gyula által hirdetett - megállapítására, hogy „erdeink minimum fak­tora a víz”. A kutatásnak, az oktatásnak, agyakoriatnak együttesen kell mihamarabb megteremtenie a különböző adottságoknak (talaj, kitettség, csapadék, stb.) különböző összetételű legmegfelelőbb állomány-típusokat, melyek a legna­gyobb és legértékesebb szerkezetű fatömeg termesztésére képesek. Védik a talajt, növelik a termőképességét, leggazdaságosabban hasznosítják a csapadé­kot és a talajvizet. Érvényt kell szerezni annak, hogy az Egyetemen tudományos felkészült­séggel és nagy tapasztalattal oktatott Erdészeti vízgazdálkodás tantárgy a gyakorlatban, a gazdasági életben is hasznosuljon. Az erdészeti vízgazdálkodás olyan szerves része a szakmánknak, mint pl. a feltáró útépítés. Tárgyalja az üzemterv! Iija elő a feladatokat és ellenőrizze azok teljesítését! 142

Next

/
Oldalképek
Tartalom