Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)
16. Hibbey Albert: Mit vár a vízügy az erdészettől az árvizek megelőzése és a károk mérséklése terén
kezelésére vonatkozó kötelmeket. Előadásomat — lévén az utolsó — levezetőnek is szántam. Tanulmányokkal, hivatalos adatokkal és igazolt megállapításokkal érveltem. Remélem a jelenlévők közül sokan örülünk annak, hogy van olyan ágazat — az árvízvédelem —, melynek nincsen igénye a szakmánkkal szemben és nem is ítéli el annak tevékenységét! Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ülhetünk a babérjainkon! Saját berkünkön belül van mit bepótolni és éppen a vízgazdálkodás területén is. Nem szabad megfeledkeznünk nagy erdész elődeink - utoljára talán Roth Gyula által hirdetett - megállapítására, hogy „erdeink minimum faktora a víz”. A kutatásnak, az oktatásnak, agyakoriatnak együttesen kell mihamarabb megteremtenie a különböző adottságoknak (talaj, kitettség, csapadék, stb.) különböző összetételű legmegfelelőbb állomány-típusokat, melyek a legnagyobb és legértékesebb szerkezetű fatömeg termesztésére képesek. Védik a talajt, növelik a termőképességét, leggazdaságosabban hasznosítják a csapadékot és a talajvizet. Érvényt kell szerezni annak, hogy az Egyetemen tudományos felkészültséggel és nagy tapasztalattal oktatott Erdészeti vízgazdálkodás tantárgy a gyakorlatban, a gazdasági életben is hasznosuljon. Az erdészeti vízgazdálkodás olyan szerves része a szakmánknak, mint pl. a feltáró útépítés. Tárgyalja az üzemterv! Iija elő a feladatokat és ellenőrizze azok teljesítését! 142
