Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)
16. Hibbey Albert: Mit vár a vízügy az erdészettől az árvizek megelőzése és a károk mérséklése terén
Bizonyításul szolgáljon csak egyetlen példa. A Tisza mellékfolyóinak több mocsarát, lápját - melyek egyrészt a károkozást és egyéb hatást tekintve természetesen a legtöbbször a legmegfelelőbb helyen allakultak ki, másrészt áradáskor kedvező hatással voltak - teljesen lecsapolták, sőt még vésztároló jellegüket is megszüntették nagyrészt. Annak idején a lecsapolás közvetlenül és sok költséget emésztett és azóta közvetve megszakítás nélkül növelte és jelenleg is növeli, még a jövőben is fogja az árvízvédekezés (töltés, építés, védekezési munka stb.), a meder szabályozási művek és a munkák költségét, valamint az árvizek kárösszegét is. Felbecsülhetetlen a halállomány (népélelmezés, külkeresk.), a nád (építkezési anyag, export) megszüntetésével okozott gazdasági kár is. A nádasok, a lápok elpusztított növény- és állatvilága pedig pótolhatatlan anyagi és természeti veszteség. A mérleg másik serpenyőjében a lecsapolással mezőgazdasági művelésre alkalmassá vált földterület van. Ennek a területnek azonban nagyrésze csak rét, legelő és ennek jelentős hányada is csak időszakosan hasznosítható. Közben tudományosan is beigazolást nyert (1. Vituki tanulmány), hogy nálunk az árvizek hatása csak meghatározott területi (vízemésztő képességű) víztárolók létesítésével és azok megfelelő kezelésével csökkenthető. Megindult tehát — a sok költségei és károkozással megszüntetett természetes víztárolók helyettesítésére — újabb nagy költséggel és a szűkös munkaerő lekötésével értékes mezőgazdasági művelésű területén — annak termelésből való kivonásával — helyzeti és természeti adottsága következtében csökkentett hatású és értékű mesterséges dombvidéki (Fehérvár-Csurgó, Rakaca, Pátka, Zámoly stb.) és síkvidéki (Császártöltés, Merenye, Kecskéd stb.) víztárolók építése. Szerencsésebben alakult a helyzet a kormány által elrendelt ún. hullámtéri szabadon tartandó sáv esetében. Mintegy rövid 15 év alatt (1960-1972), mielőtt jelentősebb gazdasági és természeti kárt okozott volna bevezetése, gyakorlatilag és tudományosan is beigazolódott, hogy alaptalan, tehát fölösleges. Nem téved, aki azt állítja, hogy a következmények részletes feltárásával, több szakértelemmel, előrelátással tervezett és létesített megoldás gazdaságosabb, hosszabb életű és a természetben is kevesebb kárt okoz. Megemlítem, hogy „A közép-Tisza völgy vízügyi múltja” című három kötetes munka sok értékes adata mellett nagyon tanulságos a természetes vízvisszatartást és az áradások vizét folyamatos öntözésre felhasználó ún. fokgazdálkodást ismertető része. Most még összevontan ismertetem a bevezetőben megemlített VITUKI kiadvány „Genetikai vizsgálatok” című kötetnek — amelyet sajnos csak most 140
