Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)

4. A talajcsövezés módszerei

4.2.2. Részletek

A cső nélküli drénrendszert a talajban kis mélységben csőeke segítségével előállított, egymástól kis távolságra elhelyezkedő üreges járatok alkotják. Traktorral vagy drótkötéllel, függőleges vagy enyhén döntött lazító ekevasat mozgatunk a talajban, amelyet tömörítő kúp követ (4.2. ábra). Ez a tömörítő- (vakond-) test a lazított zóna alján cső nélküli (föld-, vakond-) drént állít elő.

Erősen bomlott láptalajokon a cső nélküli drént bemarással vagy vágással is előállíthatjuk (9.4. alfejezet). Ásványi talajokon fennáll a lehetősége, hogy cső nélküli és csövekkel kialakított megoldást együttesen alkal- mazuk (kombinált talajcsövezés). Ezt a formát a német nyelvterületen kereszt- vagy szűrő-gyűjtő drénnek is nevezik. A rendszert úgy alakítják ki, hogy először elkészítik a nagy szívótávolságú (30...80 m) épített talajcső- mezőt, majd erre merőlegesen húzzák ki a vakonddréneket, 2 m-es csőtávolsággal.

A cső nélküli dréneket a dréncsövekhez kavicsból, rőzséből vagy más megfelelő szűrőanyagból készült szivárgóréteggel csatlakoztatjuk (4.3. és 8.12. ábra).

Kombinált talajcsövezés esetében ésszerű gépfelhasználással elérhető, hogy a cső nélküli drének több, megfelelően szűrőzött és méretezett dréncső (drénszívó) felett vezetnek át. Láptalajokon a cső nélküli drénezést csak

4.2. ábra. Cső nélküli drén (vakond- vagy földdrén), amely egyidejűleg lazítja a talajt

(Feicht inger, 1960.)

82