Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)
7. A talajcsövezés tervezése, műszaki alapelvek
Szisztematikus (teljes) talajcsövezés esetében a szívók lejtése 0,05 %-ra csökkenthető. A lefedett drénaknákat (vakaknákat, 0 0,5 m) egymástól 70 m-nél kisebb távolságra kell elhelyezni. Azon a ponton, ahol a gyűjtő az elvezetőcsőbe torkollik, ellenőrzőaknát kell létesíteni (1. a 8.26. ábrát). A talajcsövezés után a talajfelszín elsimítható, rendezhető, de gondoskodnunk kell arról is, hogy a megmaradó mélyedésekből a felszíni víz az egykori árkok felett elfolyhasson. A humuszos feltalajra a tereprendezés során nagy gondot kell fordítani. Csak megfelelően száraz talajt szabad egyengetni, rendezni. Előnyösebb az, ha a régi kistáblák nyomait a szántóföldi művelés során lassanként simítjuk el, mint azonnali (egyszeri) beavatkozással (Kuntze, 1965.). Amennyiben a szívómélység 1 m-nél nagyobb, akkor gyakran erősen és igen erősen vízáteresztő talajrétegekbe érünk, amelyek nagyobb szívótávolságot (6.3. alfejezet) tesznek lehetővé. Figyelembe kell vennünk azonban az 5.1. táblázatot. A feltöltődött talajok szerkezete mész- és foszfortartalmú trágya bevitelével javítható, ezért ajánlatos elvégezni a fizikai és kémiai talajvizsgálatot (3.9. alfejezet). 7.3.3. Szőlőskertek talajcsövezése Az NSZK-ban az éghajlati viszonyok miatt többnyire csak lejtőkön telepítettek szőlőt. Amennyiben a lejtők 10 %-nál meredekebbek, akkor forrás vagy rétegvíz törhet fel. Gyakran pangóvíz, ill. kötött víz okozhat nehézséget. A DIN 1185 szerint mindig a nedvesedés okát kell tisztáznunk (2. és 3. fejezet) többek között a következők feltárásával: — a geológiai felépítés megállapítása (a rétegek iránya és dőlése); — források és rétegvizek megfigyelése hóolvadás vagy hosszabb csapadékos időszak után; — talajtani feltárás (talajfajta, talajtípus, talajszerkezet). A forrás-és rétegvizeket övdrénekkel vagy nyelőkkel kell összegyűjteni és elvezetni (7.2.4. pont), eközben nem mindig vehetjük tekintetbe a szőlő elhelyezkedését. A szőlőhegyi utakat a lejtő felől elhelyezett gyűjtőkkel (NÁ ^ 80 mm szivárogtatással, 0,8...1 m mélységben), az út alépítményének magasságáig vízteleníthetjük. A telepítetlen szőlőhegyet keresztirányban vagy ferdén talajcsövezhetjük. Abban az esetben, ha betelepített szőlőhegyen hosszirányú talajcsövekre van szükség, akkor a gyűjtőtávolság háromszorosára övdréneket létesítünk (7.2.4. pont) úgy, hogy a megengedett max. áramlási 173
