Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)
7. A talajcsövezés tervezése, műszaki alapelvek
7.7. ábra. Idegen vizet felfogó övdrén (DIN 1185)- viszonylag bővizű, vagy- állandóan (egész évben) ad vizet, vagy- a víznek nagy a vastartalma (okkeresedési veszély) (1. a 3.10. táblázatot). Az oldalirányból a felszínen és a felszín alatt befolyó külvizet a DIN 1185 szerint övdrénekkel kell összegyűjteni, amelyeket az áramlás irányára merőlegesen helyezünk el. Gyakran több övdrént kell létesítenünk (részleteket 1. a 7.7. ábrán). Ez a munka előzze meg a tényleges talajcsövezést. 7.2.5. Felszíni mélyedések figyelembevétele A felszíni mélyedések elsősorban az összefolyó csapadéktól nedvesednek el. Amennyiben az ilyen részterületeket árkokkal vagy csatornákkal nem vagy csak nehezen lehet vízteleníteni, akkor egyedi talajcsöveket (céldréne- ket) vagy nyelőket kell alkalmazni (szántóföldön csak kivételképpen), mivel itt igen nagy a feliszapolódás veszélye. • A hazai gyakorlat az ilyen esetekben is szívesen alkalmazza a céldréneket. A nyelők a 7.8. ábrának megfelelően kialakított kő- vagy kavicskutak. Szántóföldön a felszíni talajrétegnek 0,3 m-nél vastagabbnak kell lennie. A nyelőket a feliszapolódás elkerülése végett soha ne helyezzük a gyűjtők fölé,hanem rövid mellékdrénekkel csatlakoztassuk (1. a 7.8. ábrát). Alkalmazhatunk szivárgóárokban elhelyezett szívókat (mint a 7.7. ábrán látható övdrén) és szóbajöhetnek Styropor anyagú drénlapok is (8.6. alfejezet). • Magyarországon Temizol lemezeket alkalmaznak. A szívókhoz és a szivárgóárokba fektetett talajcsövek gyűjtőihez ajánlatos ellenőrzőaknát építeni. 163
