Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)
7. A talajcsövezés tervezése, műszaki alapelvek
A szívók hosszát a DIN 1185 keresztirányú talajcsövek esetében ásványi talajon 200 m-ben (lápon 150 m), hosszirányú drénszívók esetében 150 m-ben korlátozza. • A szívók hosszát Magyarországon az esés és a csőátmérő függvényében adják meg (MI 10—173), maximális hosszuk 400 m lehet. Az NSZK-ban nem engedik meg, hogy a szívók elvezetőárkokat, műutakat, gazdasági (föld-) utakat keresztezzenek. Az ilyen esetekben mellékgyűjtőket kell létesíteni (7.6. ábra). 7.6. ábra. Szívók csatlakoz tatása útépítéskor • A hazai gyakorlatban a szívóknak földutakkal való kereszteződése megengedett. A szívókat a gyűjtőkbe általában felülről csatlakoztatjuk (kivételt képez az okkeresedési veszély, 5.6. alfejezet) idomdarabokkal (könyökcső, bekötőidom, T-idom). Kerülni kell az éles töréseket. Amennyiben a gyűjtő lényegesen mélyebben helyezkedik el mint a szívók, akkor a gyűjtő magasságában, vele párhuzamosan haladó mellékgyűjtőt kell elhelyezni. A szívók legkisebb névleges átmérője NA 50 mm. A szívók lejtésére az 0,3 % értéket be kell tartani, azonban láptalajon és meseterségesen kialakított lejtés esetében, pl. feltöltött talajon, kivételt tehetünk. • Magyarországon a szívók minimális ajánlott lejtése 0,1 %, azonban már épültek 0,05 % lejtésű szívók is. 7.2.4. Források és külvizek figyelembevétele A források és az oldalról beáramló külvíz hidrológiai terhelést és veszélyt jelent minden talajcsőre. A domblábnál meg kell vizsgálni, hogy előfordul-e nyomás alatti talajvíz (2.2. alfejezet és 3.3.4. pont), mert ezt figyelembe kell venni a szívótávolság megállapításakor (6.6. alfejezet). A forrásvizeket eleve fel kell fogni (7.7. ábra) úgy, hogy a drénárkokat jó vízáteresztő képességű szivárogtató anyaggal töltjük fel. A forrás vizét a DIN 1185 szerint külön el kell vezetni, ha: 162
