Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)

5. A drénhatás

• Magyarországon a mélylazítás átlagos mélysége 0,6 m. A leggyakrabban alkalmazott lazítóbarázda- (lazítókés-) távolság 0,6 m. Hazai viszonyok között a mélylazítás hatástartalma vízrendezési beavatkozás nélkül 2...3 év. Kísérleti tapasztalatok vannak arra, hogy sík vidéken erősen kötött, nagy agyagtartalmú talajon a mélylazítás hatástartalma talajcsövezett körülmények között 6...7 évre növekszik.

5.4. Mélyszántás

5.4.1. Láptalajok mélyszántása

A mélyszántást elteijedten eddig az NSZK északnyugati részének fel-, átmeneti és tőzeglápjain alkalmazták több mint 180 000 ha-on (Eggels- mann, 1979.). A mélyszántás kis mélységű lápon csak akkor alkalmazható, ha az altalajt homok alkotja. Eltérően a vízszintes homokréteggel fedett holland lápkultúrától ezeket a lápokat német vegyes homoki kultúrának nevezzük.

A ferdén rétegezett (1. a 4.8. és 4.9. ábrát) mélyszántott vegyes homoki kultúráknak az egyéb lápkultúrákkal szemben a következő előnyeik vannak {Baden, 1958.; Kuntze, 1974.; Baden-Eggelsmann-Janner, I960.; Eggelsmann, 1973.):

— a drénhatás következik be a homokágyakban;

— a tőzegágyak tárolják a talajnedvességet;

— a homokágyakban mély gyökérzet alakul ki;

— mikroklimatikus előnyök (meghosszabodik a vegetációs időszak, csökken az éjszakai fágyveszély);

— sokoldalú hasznosítási lehetőségek (művelésmódok és növényfajták);

— jó víz- és légáteresztő képesség.

A legrégebbi mélyszántásos vegyes homoki kultúrákat 1936—38-ban létesítették (a kőnigsmoori állami birtokon Tostedt/Han. közelében). Ezek és sok újabb terület az Ems vidékén kedvezőbben megművelhető talajú területekké váltak. Humusztartalmuk a felső talajrétegben hasonló mint a több évszázados réti talajoké {Kuntze, 1974.). A lápon és tőzeglápon szakszerűen létesített mélyszántásos vegyes homoki kultúrákat (amelyek homokalapon helyezkednek el) stabilizált, hosszú életű lápkultúrának tekinthetjük.

A hidrológia és -hidraulika szempontjából az NSZK északnyugati részének mélyszántásos kultúráit {Eggelsmann, 1973.) — a talajvízhez viszonyított elhelyezkedés és az ásványi altalaj tulajdonságai szerint — a következő típusokra oszthatjuk (5.18. ábra).

114