Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)

5. A drénhatás

5.18. ábia. Áramvonalak mélyszántásos kultúrákban (Kowald, 1970.)

a) talajvizes típus; b) pangóvizes típus; ej kötött vizes típus; 1 homokláp- talaj; 2 homok; 3 iszapos vályog; 4 homokos vályog- láptalaj; 5 homokos vályog; Bt a mélylazítás barázdatalpa

a) Talajvizes típus. Mély homokréteg felett elhelyezkedő csekély mélységű fellápból kialakított mélyszántásos kultúra, amelyben normális a tőzeghomok térfogatarány a mélyszántási tartományban (2:1-től 1:2-ig). A homokréteg mélységétől és vízáteresztő képességétől függően a víztelenítésre megfelelnek az egymástól 80...250 m távolságra levő árkok [1. a 5.18.

a) ábrát].

b) Pangóvizes típus. A pangóvizes mélyszántásos kultúra vázlatos ábrázolása a 5.18. b) ábrán látható. Az ároktalp magasságában iszapos (hordalék) vályogból álló vízzáró réteg található. Felette (fedő) ljomokréteg és kis mélységű felláp volt, amelyekben a mélyszántást végezték. Az ilyen mélyszántásos kultúra hidrológiai és -hidraulikai viselkedése a vízzáró réteg elhelyezkedésétől, mélységétől függ. A víztelenítéshez általában talajcsövezés kell.

c) Kötött vizes típus. Abban az esetben, ha vályog vagy vályogos homok felett elhelyezkedő láp kerül mélyszántásra, akkor [1. a 5.18. c) ábrát] kötött vizes típus keletkezik, mivel az ilyen talajok rendkívül rosszul eresztik át a vizet. Hiányoznak a drénhatást kifejtő homoksávok. Az ilyen mélyszántásos kultúrák nagyon intenzíven kötik a vizet és a felszín elnedve- sedésre (túltelítődésre) hajlamos.

115