Dunka Sándor: A Hortobágy-medence régi vizei és a tógazdálkodás (Vízügyi Történeti Füzetek 14. Budapest, 1996)
A HORTOBÁGYI TÓGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE
ja. így aztán a mai napig nem lehetett a gyakorlatban bebizonyítani a Hortobágyon, hogy az elárasztással történő szikjavítás eredményes-e. Azt is a szerződéskötők javára kell írnunk, hogy a Haltenyésztő Rt. egyes kiadásait (állandó személyzet bérköltsége, első behalasítás költsége) maximálták, ezzel a társaságot bizonyos mértékű takarékosságra kényszerítették. Helyes volt az is, hogy kedvező áron biztosították a halat a város lakosságának a szükséges mennyiségben. A Hortobágyról vásárolt halat aztán a város halcsarnokában értékesítették. A háborús állapot ugyan nagymértékben akadályozta a tógazdaság kiépítését, ennek ellenére az első tavat 1916 áprilisában, a másodikat pedig ugyanez év májusában betelepítették. Mivel a tiszakeszi szivattyútelep ekkor még nem volt kész, a Tisza vize egy 2 m szélességű zsilipen és a részben mély beágyazottsággal, 1:1 belső rézsűvel épült tápcsatornán gravitációsan jutott el a halastavakhoz. A zsilip szűk keresztmetszete és a csatorna kis szelvénymérete, valamint nem elég mély és egyenetlen fenékvonalazása miatt 1917-ben a tavak majdnem víz nélkül maradtak, bár eredetileg is csak a tavak egyharmadát halasították volna, a többi tavat a vízfelesleg betározására kívánták felhasználni. Hamarosan kiderült, hogy a Tiszában átlagos évben alig 12 napon át van olyan magas vízállás, amely mellett a tápcsatornába gravitációs úton juthat a víz, de még az olyan vízállás gyakorisága sem volt elegendő, amely mellett a vízemeléses vízbeszerzés gazdaságos lett volna. A 24 km hosszú tápláló csatorna mentén pedig érzékeny szivárgási és párolgási veszteségek fogyasztották a drágán beszerzett vizet, nem szólva arról, hogy a csatorna egyébként is csak a tógazdasság egyharmadára elegendő vizet volt képes szállítani. Ezeken a nehézségeken a szokásos eljárások egyikével sem tudtak volna olyan nagy kiadások nélkül segíteni, melyek a haltermelés gazdaságosságát ne veszélyeztették volna. Végül aztán a következő - jó bevált - megoldást választották: A halastavak között megfelelő elosztással három kisebb szivattyút telepítettek és a tavak vizét ősszel ezentúl nem engedték el, hanem egyik tóból a másikba emelték át. Az elsőként lehalászandó tó vizét a többiek között szétosztották, a második tó vize legnagyobbrészt szabad átömléssel az imént kiürített tóba talált helyet és csak kis részét kellett a többi tavakba szétosztani. Ugyanígy történt a többi tavak lehalászása és újratöltése. A tiszakeszi nagy szivattyútelepen ezek után már csak a párolgás és az elszivárgás okozta veszteség pótlására volt szükség. Hogy azonban ennek a drága szivattyútelepnek a költségeit is csökkentsék, a táplálócsatornát mélyítették és szélesítették, hogy a Tisza magas vízállásait minél gyakrabban és jobban ki lehessen használni. Emelték a tavak töltéskoronáit is, hogy magasabb vízállás mellett több vizet lehessen a tavakban raktározni. 136 A hortobágyi tógazdasághoz fűzött remények az első világháború után megvalósultak, annak ellenére, hogy talaja a planktonképződésre legkevésbé alkalmas szulfátos szikekhez tartozik. Bebizonyosodott, hogy a haltenyésztés a legrosszabb szikes területeken is sikerrel folytatható. Természetesen minél silányabb egy tó talaja, annál nagyobb szakértelemmel kell eljárni mind a benépesítésre tervezett halak kiválasztásánál, mind a halak fejlődésének ellenőrzésénél, mind pedig a megtermelt halak kezelésénél. Szerencsére a hortobágyi halastavakban tenyésztett legelterjedtebb hal a ponty (24. ábra), rendkívül igénytelen és a természetes táplálék mellett igen jól értékesíti a mesterséges takarmányokat (tengeri, rozs, csillagfürt, stb.) is. A magyar tógazdaságoknak sikerült kitűnő nemespontyokat kitenyészteni, s ezek között első helyen álltak a hortobágyi szikes tavakon nevelt pontyok is, ami azt bizonyította, hogy a szikes talajú tavak halai semmiben nem maradnak el a jobb talajú tavakon tenyésztett halaktól. Sőt ezek a pontyok az átlagosnál nagyobbak, fehérebb színűek és ízletesebbek voltak. Nem lehet tehát
