Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

A régi Berettyó vízgyűjtője a szabályozás előtt

Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor értjük meg a folyók szabályozásának, az ármentesítéseknek és lecsapolásoknak óriási jelentőségét, hiszen nemcsak a korabeli tényleges, - káros - állapotot szüntették meg, hanem megakadályozták a mocsárvilág további növekedését is. Huszár Mátyás és mérnöktársai munkájának volt egy igen fontos része, először ők mutatták meg, hogy árvíz esetén a vizsgált folyók milyen nagyságú területet öntenek el.

6 Ezt a folyó menti mély fekvésű területek szintezésével állapították meg, s erről Huszár 1824-ben páratlan összeállítást készített: Művelési ág kh km

2 Belsőség 1 158 6,66 Szántó 52 989 304,93 Rét 49 567 285,24 Legelő 107 625 619,34 Erdő 1 767 10,17 Szőlő 194 1,12 Folyómeder 483 2,78 Láp 50 770 292,16 Mocsár 94 579 544,27 Terepsüllyedék 7 195 41,41 Összesen: 366 327 2108,08 A Berettyó által elöntött terület. Az összeállítás szerint a Berettyó völgyében árvíz esetén összesen 2108 km

2 föld került víz alá, melyből 878 km-t állandóan víz borított. Leírja Huszár azt is, hogy a területen hiába keres az ember az árvíz megakadályozása érdekében készült építményeket, ilyet nem talál, tehát egy árvíz pusztításának semmi sem állja útját. Az itt élő emberek megélhetése, biztonsága tehát a természeti erők hatásától függött. Okiratok sokasága bizonyítja, hogy árvizek esetén a lakosság, - ha puszta életét meg is tudta menteni, - milyen sokszor volt kitéve az árvizet követő években az éhenhalás veszélyének, a járványoknak. Ezért elkeseredésükben még szülőhelyüket is örökre elhagyták. Mikor a vizek medrükből kilépve, a vihar borzalmas erejével egyesülve megtámadták az emberi szorgalom addig létrehozott alkotásait, s az ember már csak puszta életét tudta megmenteni. Amikor a szennyes, tomboló ár akadálytalanul száguldott végig a rónán, a félrevert harangok vészes kongása, az emberek jajkiáltása, a szabadon eresztett menekülő jószágok megvadult futása még a legbátrabbak szívét is megremegtette. Az összedőléstöl fenyegetett kis házak tetejére menekültek segélykiáltásának, könyörgő integetésének korabeli metszeteken történt ábrázolása még ma is a tehetetlenség érzésével szorítja össze az ember szívét a halálra szántak iránt. S milyen szörnyű látvány lehetett, amikor megszűnt az áradás és a Dr. Dunka Sándor: Az Er és Berettyó szabályozási társaságok története. Vízügyi Közlemények, 1989. 1. sz.