Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

A régi Berettyó vízgyűjtője a szabályozás előtt

Érdekes, hogy a Berettyó forrása alig néhány km-re van a Királyhágón áttörő, akkor már folyóvá duzzadt Sebes-Köröstől, melyet a Réz hegység - mint vízválasztó - különít el az éppen születő Berettyó forrásától. A Berettyó és a Kraszna között pedig a Réz hegységhez D-ről csatlakozó Meszes a vízválasztó. A most már bővizű patakká duzzadt Berettyó Krasznatótújfalu után Ény-ra, Valkóváralja után pedig É-ra fordul. Szilágynagyfalunál elveszti hegyi patak jellegét és folyása is lelassul. Szilágynagyfalutól Ény-i irányban Berettyószéplakon át érkezik Margittára, de ezen a szakaszon több kisebb-nagyobb patak táplálja, melyek közül kiemelkedik a nagyobb esésű torrens jellegű Visztra nevű patak. Margitta után Hegyközszentimréig DNy-i irányt vesz fel, s a 4-5 km-re kiszélesedett völgyben már a kilométerenkénti 1 cm-es esést sem éri el. Már ezen a felső és aránylag még lejtős szakaszon is olyan sok volt a mocsár, hogy a medernek még az irányát sem lehetett látni, csak legfeljebb sejteni lehetett. A sok malom miatt ugyanis a folyó nem tudott medret kiépíteni Az egész völgy már itt egy feliszapolódott, vízinövényekkel benőtt malomároknak volt tekinthető. Egymás után sorakoztak a Szalárdi-, Jákóhodosi-, Gyapoji-, Pelbárthidai-, és Kismarjai halmok. Pocsajnál ömlött a Berettyóba az Ér, mely a Krasznától elmosódott vízválasztóval volt elhatárolva, emiatt a Kraszna, a Szamos, sőt olykor még a Tisza nagyvizei is átömlöttek az Éren keresztül a Berettyóba. Pocsajtól a folyó Ny-i irányt vett fel. Pocsaj alatt a Berettyó számtalan, számtalan vándorló vízfolyásra esett szét, de Bakonszegig még mg lehetett találni a medrét. Ettől kezdve a csekély esés miatt szétterült, s kialakította a Sárrét nevű 30 km hosszú és 15-20 km, 1700 km

2 területű mocsarat. Az elmocsarasodást a csekély esésen kívül a porhanyós réteg alatt elhelyezkedő kemény, agyagos vizet nehezen áteresztő réteg idézte elő. A Sárréti medencében szétterülő Berettyó Bucsa puszta határában már medret vájt magának. Borznál egyesült a Hortobágyi mélyvonulattal és DNy-i irányban átszelve Dévaványa, Kisújszállás, Túrkeve és Gyoma határát, Mezőtúr alatt ömlött az akkoriban Nagy-Körösnek nevezett egyesült Hármas-Körösbe. A Berettyó neve a Sárréti mocsarakból kilépve Nagy-Körösi torkolatáig Túr volt. Ezt a nevet ma is őrzi nevében két településünk: Túrkeve és Mezőtúr.

3 A Berettyó folyó szabályozás előtti leírását legtökéletesebben Huszár Mátyás

4 műve tartalmazza: „A Berettyó, mint torrens hegyipatak a szomszédos Erdély hegyei közül fut le, majd Margittától a sík vidéken hosszú utat megtéve kanyarog, egészen Nagy-Körösi torkolatáig. A területen, ahol keresztülfolyik, oly sok a lapályok a lapályokat szétszabdaló mellékág, hogy az emberi emlékezet képtelen azokat áttekinteni. A sok ér és kiágazás elmocsarasodott medre hosszúság és szélesség tekintetében oly terjedelmes, hogy a Berettyó vízhozamának tízszerese is elfolyhatna bennük. A patak melléke Margittától a Berettyó-Sárrétjéig vegyes, porhanyós talajból áll, a mocsártól a Nagy-Körösbe való torkolatig pedig kemény, nehezen oldódó anyag. így a felső szakasz maga vájta ki medrét, de az alsóbb részen ez valószínűtlen... Rath Elemér emlékiratai (kézirat) Hydrographia depressea Regionis fluviatilis Crisiorum Magni 1822. (Megjelent magyar nyelven: Vízrajzi értekezés. Huszár Mátyás leírása a Körösvidékről. Gyula, 1985. 26-29. p.)