Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
A régi Berettyó vízgyűjtője a szabályozás előtt
.. .Az áradó Berettyó általában 2-3 lábbal 5 hágja át partjait, torkolata felé pedig még ennél is nagyobb mértékben. Ilyenkor a számtalan mellékág telik meg vízzel, majd a közeli, mélyfekvésű vizeket is elborítja. Ezek, mivel az áradás a folyómederbe nem tud visszatérni, míg a párolgás a területet ki nem szárítja, víz alatt állnak. A víz kis része a 3 mérföld hosszú (kb. 23 km), 2-3, sőt helyenként 4 mérföld széles Berettyó-Sárrétje nevű állandó mocsárba jut. Mivel itt nincs lefolyása, folydogál a nád és vízinövények gyökerei között és a szilárd, felső réteget mozgatva, minden irányban szétterül, majd a mocsár szélén, mint csekély vízfolyás, széles mederben a Körösbe torkollik. Mivel a patak vízhozama — legkisebb vízállásnál — 'A bécsi köbölnyit (0,85 m 3-t) tesz ki, érthető, hogy a Berettyó-Sárrétje mocsár alatt, nagy szárazság idején lefolyása megszűnik. A mocsártól Nyugatra a kanyarulatban a meder esése 1000 öl (kb. 2 km) hosszúságában nem egészen három vonal, ami egyenes irányban körülbelül ¥2 hüvelyk (13 mm) lenne. A felső szakaszon , Szalárdtól a Sárrétig az esést a vízállás határozza meg. Itt hasonló távolságban a vízfolyás mentén az esés 13 V2 hüvelyk (0,35 m), míg egyenes irányban 22 hüvelyk (0,57 m) lenne. Az előbbiekből látható, hogy a patak az alsó szakaszon csaknem vízszintes helyzetű, míg a felső részen van lejtése. Ezért különös, hogy a megfelelő eséssel rendelkező, laza talajba vágódott patak oly lassan folyik, annyi mocsarat és mellékágat képez és annyi mély síkságot eláraszt. Sőt hosszú szakaszokon teljesen elmocsarasodik, a nád és vízinövények oly mértékben benövik, hogy sok helyen a vízfolyás nem is látszik, csak sejteni lehet. E patakot, amelynek mélysége helyenként a két ölet (3,8 m) is eléri, a jogtalan használat és a kárt okozó iparűzés annyira feliszapolta, hogy medre szinte elveszett. ... Rendkívül magas vízállás a felső szakaszon 20 évenként figyelhető meg, míg az alsón a periódusok a Nagy-Köröstől és közvetve a Tiszától függenek... A lefolyás akadályainak száma és kiterjedése szerint a kiöntés veszélye 3-6 hétig áll fenn, a mocsárban pedig a Nagy-Körös áradásaitól függ. A bihari dombokról esős időben hegyi patakként lerohanó Köszmö Paptamási község mellett lapályos területre érve kiszélesedik, medrét hordalékával feltölti, és bizonyos fokig csökkenti a Berettyó sebességét. Hasonlóképpen a csekély sebességű, eliszaposodott Kék-Kálló patak sem okoz visszaduzzasztást, még abban az esetben sem, ha az Er nagy mennyiségű vizet szállít. Az Esztárnál eredő, saját medrében folyó Kék-Kálló-ér, (amely a hagyomány szerint hajdan Kraszna meder és Szamos mellékág volt), megnövekedve a Pályi-folyás vizétől és az esővíztől, a Hortobágy árvizének nyomása miatt Észak felé fordul, és hosszú, kanyargós utat megtéve, nagy tömegben a Berettyó-Sárrétjébe ömlik... A Berettyóújfalu határában kiszakadó Köles-ér, amely a Tarajték és Eszteró-árkokon keresztül kapcsolatban áll a Berettyó-Sárrétjével, kanyargós, nagy keresztszelvényű mederrel bír. Valószínű, hogy korábban a Berettyó ebbe a folyóágba ömlött, később azonban Dél felé fordulva, jelenlegi medrét alakította ki Péterszeg közelében a Berettyó a Kis-Körösön át a SebesKörössel van kapcsolatban. A Kis-Körös Olaszinál szakad ki a Sebes-Körösből, majd kevésbé lejtős síkság laza talaján a Berettyóba torkollik. Ha a Sebes-Körös megárad, a folyóágon keresztül nagyobb víztömeg zúdul a mélyfekvésű területekre, mint Berettyóba. A földterület fekvése a bihari területektől a torkolatig olyan, hogy a kiáradt víz nem tud visszafolyni, és így tavak, mocsarak keletkeznek. A természet külön jótéteménye, hogy a Sebes-Körös tetőzése csak néhány napig tart, amikor a kiágazásnak sok vizet kell levezetnie. Különben a Kis-Körös alsó szakasza és a Berettyó melletti terület már régen állandó mocsárrá vált volna... 5 l láb 0,32 m
