Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
IV. A "Tisza-regulázási" tervekről
A LÁM-féle elképzelés híveinek nyomulása még 1845 októberében megkezdődött. Szintén a Jelenkor-ban egy „Többen” aláírással megjelentetett cikk a terv előnyeit ecsetelte, amely szerint így nem kell a Tiszának és Szamosnak töltés, és a hajózhatóvá épített árapasztó csatornán lefelé a máramarosi fa és só, felfelé pedig Csongrád, Békés és Bihar vármegyék élelmiszerei volnának szállíthatók. A mesterséges csatorna a mocsaras vidékekről a vizet levezetve „jótékonyságot árasztana, még a vidék barmaira is, melyek most a megbűzhödt víztől minden évben hullani szoktak ”. (Csak közbevetőleg jegyezzük meg, hogy az árapasztó csatorna mentén ugyanúgy töltéseket kellett volna építeni, mint a Tiszánál, márpedig a tiszai töltésrendszer kiépítésére is alig volt pénze az érdekelteknek.) Lényegében tehát az 1846. évi második közgyűlés előtt két olyan terv, illetve elképzelés volt az asztalon, amely elvileg megoszthatta volna az érdekeltek körét. A Tiszavölgyi Társulat vezérférfiai közül a legtöbben - SZÉCHENYI, KÁROLYI György gróf, ANDRÁSSY Gyula gróf, KOVÁCS Lajos és mások - a VÁSÁRHELYI- féle változatot támogatták, hiszen amögött a több évtizedes Tisza-mappáció adatai, a Vízi és Építészeti Főigazgatóság mérnöki karának tapasztalata állott, míg a LÁM-féle elképzelés elsősorban a befolyásos felső-tiszai, valamint az ér-völgyi birtokosok támogatását élvezte. Azért kell csak elképzelésről beszélnünk, mert LÁM munkája semmilyen lényeges műszaki kérdéssel nem foglalkozott részleteiben, és számításokat is csak az árvízi hozamra közölt. Sokat cikkezett mellette VÉCSEY Miklós báró is, aki a korábban említett BESZÉDES-féle Duna-Tiszai csatorna vállalat egyik legfőbb propagálója volt. LÁM Jakab főmérnök könyvének címlapja és térképmelléklete. A térképen a szerző vázlatosan jelöli az árvizek megosztására tervezett csatornák nyomvonalát 96