Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)

IV. A "Tisza-regulázási" tervekről

A LÁM-féle elképzelés híveinek nyomulá­sa még 1845 októberében megkezdődött. Szintén a Jelenkor-ban egy „Többen” aláírással megjelentetett cikk a terv elő­nyeit ecsetelte, amely szerint így nem kell a Tiszának és Szamosnak töltés, és a ha­józhatóvá épített árapasztó csatornán lefelé a máramarosi fa és só, felfelé pedig Csongrád, Békés és Bihar vármegyék élelmiszerei volnának szállíthatók. A mesterséges csatorna a mocsaras vidékek­ről a vizet levezetve „jótékonyságot árasz­tana, még a vidék barmaira is, melyek most a megbűzhödt víztől minden évben hullani szoktak ”. (Csak közbevetőleg jegyezzük meg, hogy az árapasztó csator­na mentén ugyanúgy töltéseket kellett volna építeni, mint a Tiszánál, márpedig a tiszai töltésrendszer kiépítésére is alig volt pénze az érdekelteknek.) Lényegében tehát az 1846. évi második közgyűlés előtt két olyan terv, illetve el­képzelés volt az asztalon, amely elvileg megoszthatta volna az érdekeltek körét. A Tiszavölgyi Társulat vezérférfiai közül a legtöbben - SZÉCHENYI, KÁROLYI György gróf, ANDRÁSSY Gyula gróf, KOVÁCS Lajos és mások - a VÁSÁRHELYI- féle változatot támogatták, hiszen amögött a több évtizedes Tisza-mappáció adatai, a Vízi és Építészeti Főigazgatóság mérnöki karának tapasztalata állott, míg a LÁM-féle elképzelés elsősorban a befo­lyásos felső-tiszai, valamint az ér-völgyi birtokosok támogatását élvezte. Azért kell csak elképzelésről beszélnünk, mert LÁM munkája semmilyen lényeges mű­szaki kérdéssel nem foglalkozott részlete­iben, és számításokat is csak az árvízi hozamra közölt. Sokat cikkezett mellette VÉCSEY Miklós báró is, aki a korábban említett BESZÉDES-féle Duna-Tiszai csa­torna vállalat egyik legfőbb propagálója volt. LÁM Jakab főmérnök könyvének címlapja és térképmelléklete. A térképen a szerző vázlatosan jelöli az árvizek megosztására tervezett csatornák nyomvonalát 96

Next

/
Oldalképek
Tartalom