Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
III. Az átfogó vízimunkák előkészületei
A Tiszavölgyi Társulat első pesti nagygyűlésén (1846. január 20-26.) két egymással ellentétes nézet csapott össze a tekintetben, bogy a Társulat milyen szerepet játsszon a munkálatok irányításában. A Tisza-völgy vízrajzi képe a szabályozás előtt. A folyó (cs kifolyó) vizek által érintett területek birtokosai voltak a vízszabályozások legfőbb követelői A konzervatív vélemény szerint nem érdemes az (akkor már javában szerveződő) társulatoknak önállóságot adni a munkák kezdeményezésében, hanem a Társulat központi bizottsága legyen az, amely a munkában érintett sokezer birtokos érdekeit egymagában képviseli és kötelezően megszabja a munkák menetét. Eszerint a vidéki társulatok minden igyekezete a központilag elrendelt munkák végrehajtására és a szükséges ellenőrzésre kellene hogy irányuljon. Az ellenzékiek szerint viszont az általános tervekkel összhangban álló munkák kezdeményezése, valamint a végrehajtás felelőssége a vidéki társulatokra kell háruljon, és a központi bizottság csak akkor lépjen közbe, ha az általános közérdek nem érvényesül. Leegyszerűsítve: a vidéki társulat bármilyen munkát elvégezhet, ha az az általános tervekkel nem ellenkezik és a munkákra pénz is van. A központi bizottságban érvelő ellenzéki politikusok csak arra kívántak felügyelni, hogy életképes, tehát kellő számú érdekeltet tömörítő társulatok jöjjenek létre. A vitában végül is az utóbbi, a társulati demokratizmust jobban kifejező és megtestesítő megoldás hívei kerekedtek felül, biztosítva ezzel a Tisza- szabályozás ügyében érdekeltek nagyobb önállóságát és kezdeményezőkészségét. Az már más lapra tartozik, hogy ezek az előnyök később hátrány- nyá váltak és a műszakilag helyenként kevéssé összehangolt töltésvonalozások az 1860-70-es években jelentkező szabályozási gondok egyik okozói lettek. Gróf KÁROLYI György, a Tiszavölgyi Társulat első elnöke 75
