Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)

III. Az átfogó vízimunkák előkészületei

Az egyik legkanyargósabbnak tartott magyar folytának tartott Körös vízrajzi kepe HUSZÁR Mátyás

felvételén

a területen, valamint LlTZNER Miklóst, HOLECZ Andrást, MeLCZEL Jánost, VÖRÖS Lászlót és AmizöNI Józsefet, végezetül 1823-tól LÁNYI Sámuelt, aki már csak a befejező munkákban vett részt. HUSZÁR Mátyást és felmérő csapatát 1823-ban a Duna-mappáció munkáihoz vezényelték át. A Duna medrének és árterületének helyszínrajzi felvétele hatalmas, közel két évtizeden át tartó munka volt. HUSZÁR 1829-ben, röviddel azelőtt, hogy a felvételezés vezetését VÁSÁRHELYI Pálnak átadta volna, terjedelmes magyar és német nyelvű jelentésben foglalta össze az addig végzett munkákat. Noha bennünket elsősorban a tiszai fejlemények érdekelnek, tanulságos HUSZÁR véleményét megismernünk a Dunáról, hiszen tapasztalatai bizonyos

tekintetben más nagy folyókra is általánosíthatók.

Szerinte az egész felmérés célja a helyes folyószabályozási tervek előkészítése és az eddigi szabályozási munkák felülvizsgálata volt. Úgy vélte, ha a folyóvizeknél tapasztalt lefolyási feltételek azonosak volnának, akkor kevés mérés is elég lenne a szabályozási alapelvek tisztázására. A Dunánál azonban éppen ellenkező a helyzet. A folyam esetében - nagyságánál fogva - majdnem minden folyótermészeti helyzet megtalálható, s ezért a méréseket úgy kell elvégezni, hogy a tervezéshez szükséges adatok a lehető legteljesebb mértékben és pontossággal rendelkezésre álljanak. De még így is gondot okoz, hogy a folyóvizekre megállapított törvényszerűségek elsősorban a tapasztaláson alapulnak, s hiányoznak a megfe55