Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
III. Az átfogó vízimunkák előkészületei
vízhozama, medrének méretei, esésének viszonyai, árvízi kiterjedése (az árterének nagysága) stb. Ahhoz, hogy megbecsülhető legyen a feladat nagysága és átfogó vízszabályozási tervek készülhessenek, első lépésben a magyarországi folyók mappációját (vízrajzi felmérését) kellett végrehajtani. Mivel a hajózható folyók medrének szabályozása régtől fogva állami feladat volt, ezért a mappációs munkák megindítását a Helytartótanács kezdeményezte az 1810- es évtized végén. A feladat végrehajtását a Vízi és Építészeti Főigazgatóság elsőként az 1816-ban árvizekkel sújtott Körös- Berettyó vidékén kezdte meg. Báró VAY Miklós nyugalmazott mérnökgenerális, a Tisza-völgy királyi biztosa 1818 tavaszán HUSZÁR Mátyás kamarai mérnököt bízta meg a térképi munkák irányításával, aki három mérnökkel és segédjeikkel haladéktalanul hozzáfogott a Körösök mappáinak elkészítéséhez. HUSZÁR Mátyás névaláírása 1827-ből HUSZÁR Mátyás már előzőleg (1802-ben) az Esterházy grófoknál vízrajzi és földmérési feladatokkal foglalkozott, majd 1809-1810-ben, állami ösztöndíjjal másfél éves tanulmányutat tett a napóleoni háborúk által megbolygatott Nyugat- Európában: Itáliában, Franciaországban, valamint Németalföldön és Kelet- Poroszországban bővítette vízépítési ismereteinek körét. HUSZÁR Mátyás rajza az általa használt szintezőműszerről Mielőtt rátérnénk HUSZÁR Mátyásnak és mérnöktársainak a Körösök völgyében végzett felmérési munkáira, ismerkedjünk meg a folyók szintezéséhez, mederviszonyaik vizsgálatához a múlt század elején használt műszerekkel és a vízrajzi térképezés folyamatával. A folyómeder jellemző pontjainak magasságát meghatározó mérés legtöbbször állványra szerelt, libellás távcsővel, és a bécsi ölnek megfelelő beosztású szintezőlécek segítségével történt. A vízmélység mérésére szondarudat, a vízsebesség megállapítására pedig forgólapátos mérőszárnyat használtak. A folyók vízrajzi térképezését háromszögeléssel kezdték, s ennek alapján állították össze a szintezéshez szükséges helyszínrajzokat. Általában magasabb helyen jelölték ki a mérés kezdőpontját (hasonlítósík), és ettől kiindulva előre- hátra leolvasással állapították meg az egyes pontok egymáshoz viszonyított magasságát. Szintezték a partot, a víztükröt, s ha erre lehetőségük adódott, az árteret is. A főbb mérési adatokat rávezették a helyszínrajzra és ábrázolták a hossz-szelvényen is. A mederről a keresztszelvényeket meghatározott távolságonként, ill. a vízrajzi szempontból 52
