Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)

I. A szabályozás előtörténete

Délvidéki német telepesek számára tcnczctt parasztházak

ból, mint a búza és a rozs kevert magvetéséből. Ezt a megoldást főleg az ország északkeleti felében alkalmazták rendszeresen (volt aboi a „kétszeres” vetésterülete a búzáét többszörösen felülmúlta!) gondolván, bogy a kétfajta gabona közül az egyik csak jó lesz, s teremni is fog. Vetése azért is szaporodott, mert parlaggazdálkodás esetén a feltört földbe gyakorta először búzát, majd a tarlójába - ahova sok szem kihullt - rozst vetettek, és így majdnem fele vetőmaggal kétszerest nyertek. A később kialakuló gabonapiaci viszonyok között a kétszerest a búzánál jóval gyengébben lehetett értékesíteni, ezért a piacról idővel visszaszorult. Termesztésével legtovább a szegényebb néprétegek foglalkoztak.

A gabonák közül a búza legjobb termővidékei az Alföld ármentes térségei voltak. Ezek közül kiemelkedett Csongrád- Békés-Csanád vármegyék területének jelentős része, emellett híres volt az említett vidéknél délebbre fekvő Bánság búzája. Jó búza termett még Fejér- és Pest

vármegyékben, a Nagykunságon, a Hajdúhátságon, valamint a Bácskának egy részén; a gyengébben termő vidékek között lehet megemlíteni az északi vármegyéket, ahol jóval több volt a csapadék, mint a síkvidéken. Lényegében tehát a gabonatermelés átlagértékei a belsőalföldi területekről az alföldi tájegység határvidékeinek irányában fokozatosan csökkentek. A XVIII. század folyamán a nagybirtokokon és a paraszti gazdálkodásban is megjelentek az akkor korszerű termelési eszközök és módszerek. A termékszerkezet is lassan megváltozott, így például a XVIII-XIX. század fordulójára a burgonya,- kukorica- és dohánytermesztés előretört, s a kerti növények és gyümölcsök termesztése is teret nyert. Itt kell megemlíteni a szőlő- illetve a bortermelés kiemelkedő jelentőségét a

A délvidéki vizes, meleg területeken meghonosított rizs

Kárpát-medence mezei gazdaságának keretében. Az évezredes tevékenység nemcsak a kiváló szőlőtermelő vidékeken folyt, hanem szinte mindenütt, ahol a szőlő egyáltalán megmaradt.

21