Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
I. A szabályozás előtörténete
Lakosságtelepítések és új növényi kultúrák elterjedése Mint arról már szó esett, az ország terület- és gazdaságfejlesztésének népesedési feltételei a XVIII. század elején kedvezőtlenek voltak. A helyi lakosság számának földrajzi megoszlása a közel másfél évszázados török világ szomorú következményeit tükrözte. Ennek megfelelően indult meg a Kárpát-medence népesebb vidékeiről a lakosság vándorlása, elsősorban a Duna-Tisza köze és a Körösök vidékére. A folyamatos népmozgás azonban nem volt képes rövid időn belül az egyensúlyi állapotot kialakítani, ezért a bécsi udvar telepítési akciókkal igyekezett - elsősorban a török birodalommal Claudius MERCY gróf, császári tábornok, a délvidéki mocsarak lecsapolásának kezdeményezője 20 „Nemes bárónk, valószínűleg gyakorlati elme lévén, korán fölismerte azt a közgazdaságtani igazságot, hogy a föld - legyen az akár egész országnyi is - mit sem ér emberek nélkül. ” (Erdei Ferenc, 1936?) határos néptelen vidékeket (Délvidék, határőrvidékek), amelyek lakatlanul hadi szempontból is bizonytalan helyzetet jelentettek - minél előbb benépesíteni. így került sor arra, hogy a Habsburg Birodalom délnémet tartományaiból jelentősebb sváb lakosságot telepítettek Pest, Tolna, Baranya megyékbe, valamint a Temesi Bánság elnéptelenedett mocsárvilágának szárazabb területeire. Ezzel párhuzamosan felvidéki szlovák népesség vándorolt a Duna-Tisza közi, nyírségi és Körös vidéki kamarai és magánföldesúri birtokokra. A déli országrészeken a Duna mellékén a délszlávok települtek meg, míg a háborúk során megritkult lakosságú Erdélyi-medencében jelentős volt a román parasztság térfoglalása. На a XIX. századi Tisza-szabályozás mezőgazdasági alapjait, az e tájon gazdálkodó földbirtokosok érdekeit kívánjuk megismerni, nem mulaszthatjuk el, hogy - ha csak vázlatosan is - szemügyre vegyük a korábbi évszázad növénytermesztésében kialakult gyakorlatot. A gabonafélék csoportjában általában a kenyérgabonák, ezek között is a búza foglalta el az első helyet. Mellette silányabb talajokon, hűvösebb vidékeken általában rozsot termeltek. Gyakorta előfordult azonban az úgynevezett „kétszeres” vetése is, amely nem állt más-
