Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
I. A szabályozás előtörténete
Milyen is vök ebben az időben a Tisza és mellékfolyóinak vízrajzi képe? A hegyekből az Alföldre leérkezett folyó a bal partján olyan övzátonyt alakított ki, melyet a „kis” Túr nem tudott áttörni, s medre jó darabon párhuzamosan haladt a Tiszával. Áradáskor természetesen a két folyó ártere közös volt. A jobb parton a Borzsa kiáradó vizei a Vérke-ércn át táplálták a Szernye mocsarat. A bal parton a Szamos és a Kraszna közösen alakította ki a Tiszával együtt az Ecsedi-lápot. A jobbparton a Latorca Csap magasságában alig két kilométerre folyik a Tiszától, ennek következtében nagyvizeik rendszeresen találkoztak egymással, s közösen öntötték el a Bodrogközt. A Bodrogközzel szemben fekvő Rétköz 30 településének határát a Tisza minden nagyobb árvize elöntötte. Lejjebb a jobb parton a Sajó a Taktaközt, szemben pedig a Tisza a Dobnál levő fokokon keresztül a Hor- tobágy-medencét, a Mirhó fokon át pedig a Nagykunság településeinek határát öntötte el. A bal parton, az egykori Dob és Füred között kilépő víztömegek aztán a Veresnád - mocsáron, a Király- és az Árkus-éren, a Hortobágy folyón a Berettyó Sárrétjébe jutottak, amely kapcsolatban volt a Sebes-Körös Sárrétjével, és együttesen 740 km2-t tartottak állandóan víz alatt. Nagyvízkor azután az elöntött terület többszörösére növeke„Kvártélyházam körül vannak több mocsárok, Kákákkal s csátéva! benőtt itt sok árok; Akármelly oldalon sétálok cs járok Attól tartok, hogy ne érjenek nagy károk. ” (Gróf GVADÁNYI József, 1765) dett, a Sebes-Körös Sárrétje pedig összefüggött a Fekete- és a Kettős-Körös Sárrétjével. A Szamos és a Kraszna nagyvize sokszor átcsapott az Er medrébe, s ilyenkor együtt öntötték el az Ér- melléket. Sárréti táj A jobb parton Füreddel szemben a Kis- Tisza mellett, lejjebb pedig a Zagyva és a Tisza között terült el nagyobb vízjárta terület. A Hármas-Körös és a Tisza között nem volt széles ártér, de délebbre a Kurca és a Tisza közti területet mocsár borította. Hatalmas mocsaras, lápos terület volt a Maros alsó folyása és a Tisza között Makótól Hódmezővásárhelyig és Szegedig, amelynek központja a Hód-tó volt. A Maros beömlésétől délre pedig a torkolatig széles ártér kísérte a Tisza bal partját, amely áradáskor közös volt a Bega és a Tentes, a torkolat alatt pedig a Duna árterével. Az említett árte17 Vi X G о E) 'ч
