Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)

I. A szabályozás előtörténete

rek között voltak olyanok, amelyek mély fekvésük, vagy a kitört vizek visszavonulási útjának elzáródása miatt állandóan víz alatt maradtak. A Szernye-mocsár, az Ecsedi-láp, a Berettyó és a Körösök Sárrétje, Hódmezővásárhely és környékének határa egy-egy nagy tenger volt, amelyet vízimadarak és rovarok megszámlálhatatlan sokasága lepett el. Járt útnak nyoma sehol, mindenütt óriási gaz, melyből az itt-ott legelésző csorda sem látszott ki. Ahol a gaz nem tudott megküzdeni a szikes talaj terméketlenségével, ott juh- nyájak legelésztek, másutt a mocsarasabb területeken sertéskondák tanyáztak. Minden csorda, minden nyáj mellett több gulyás és juhász puskával felfegyverkezve őrizte a jószágot, nem annyira a tolvajok, mint inkább a dúvadak ellen. A mocsaras területen annyi volt a farkas, hogy naponta kellett harcolni ellenük. Erről Békés megye 1736. évi közgyűlési határozatából alkothatunk fogalmat, amely a farkasok közerővel történő kiirtását rendeli el és 72 farkasfej beszolgáltatására kötelezi a községeket.

Azonban nemcsak a farkasok, hanem a még ősinek tekinthető vadvízország egyéb állatai is hamar szembe találták magukat az állattartásról a földművelésre áttérő és egyre kiterjedtebb területen gazdálkodó parasztokkal. A már említett vármegye többször is elrendelte - a községekhez tartozó telkek és földek arányában - a kártékonynak tekintett állatok irtását. így például Vésztő lakosai 1775- ben 547 darab varjat, csókát, vagy hollót, 1638 verebet és egy farkast irtottak ki a károk csökkentésére.

Pásztorok küzdelme a farkasokkal

A békés fejlődés évszázada

A török világ utáni korszak a Kárpátmedence népei számára a békés fejlődés lehetőségét teremtette meg, ám a háborúk okozta súlyos örökség felszámolása, az ország újjáépítése nem volt zökkenőmentes. Nyugat-Európa országai az addig 18

„A sásas rétekre sok marhák veretnek,

Rívó bőgőseik gyakran kettőztetnek.

Eh szájok a fűbe széjjel harácsolnak,

Furulyája zcndi'il köztük pásztoroknak. ”

(Bessenyei György, 1779)

eltelt közel két évszázad alatt a gazdasági fejlődés és a polgári átalakulás útján jelentősen előrehaladtak. A gyarmatbirodalmak kialakulása, a piaci termelés, a tőkefelhalmozás lehetővé tette - a tengeren csakúgy mint a szárazföldön - a ke-