Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
VII. Értékelés mai szemmel
A múlt századi Tisza-szabályozás értelméről Az a történész, aki a Tisza szabályozását tűzi ki vizsgálódása tárgyául, nehéz feladatra vállalkozik. Forrást még talál eleget és az egykorú közvéleményt is hitelesen adhatja vissza, szakszerű mérnöki értékelést azonban keveset talál, azt is jórészt ismeretlen, vagy szinte hozzáférhetetlen szakirodalmi anyagokban. A Tisza 1846 és 1908 közötti szabályozásáról, arról az országépítő munkáról, amelynek eredményeként közel 26 ezer négyzetkilométernyi terület árvízveszedelmét jelentősen csökkentették, még szakmai körökben is keveset szólunk. Elfelejtjük, hogy mezőgazdaságunk, iparunk, közlekedésünk, települési viszonyaink kezdetleges állapotot tükröznének, ha ezt az évtizedeken át folyó, több nemzedék erőfeszítéseit igénylő, egységes egész- szé összeálló munkát nem sikerült volna ÁRVÍZTŐL VÉDETT TERÜLET (103 km3) „...a folyó szüntelen működő erői ellen csak folyamatos munkával lehet küzdeni. Végleges mű, végleges állapot nincsen. Jól sikerült műnek azt kell tekintenünk, amelyet aránylag kevés és könnyen elvégezhető munkával lehet egyformán jó állapotban fenntartani. ” (FUCHS Károly, 1940) elvégezni. Mostanában többet hallunk a szabályozási munkák állítólagos kártételeiről, mint értelméről. A kérdés természetesen bonyolult, de a legfontosabb tudnivalókat röviden is ösz- sze lehet foglalni. A Tisza szabályozása a tiszaújlaki hídtól a torkolatig terjedő síkvidéki szakaszra, valamint az ide betorkoló mellékfolyók síkvidéki szakaszára terjedt ki. A szabályozott folyószakaszok és a mentesített területek döntő többsége Magyarország és a mai Jugoszlávia része. A végrehajtás egésze az akkori budapesti műegyetemen (illetve elődintézményein) képzett, tehát hazai mérnökök irányításával történt. A szabályozás SZÉCHENYI István kezdeményezésére, VÁSÁRHELYI Pál és mérnök Loirevölgy A magyarországi és külföldi vízimunkák összehasonlító grafikonjai 159
