Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
VII. Értékelés mai szemmel
nőén jelzi, hogy a folyót, valamikori ártereit három nemzeti park, hat tájvédelmi körzet és több természetvédelmi terület érinti. Ezeknek az értékeknek napjainkban kiteljesedő védelme egyszerre tisztelgés azok emléke előtt, akik átalakítva a tájat utat nyitottak a gazdasági felemelkedés előtt, olyan művet alkotva, amely átmentette a természet értékeit, de egyben záloga a jövő egészséges környezetének is. A Tisza és mellékfolyói, a folyót kísérő erdők, ártéri rétek egy természetes zöld folyosót képezve összekapcsolják az Alföld távoli területeit, de kapcsolatot teremtenek a hegyvidéki élőhelyekkel is. A folyó szabályozása során a hullámtér jelentősen leszűkült és több helyen - városok, erőművek, hidak körzetében - megszűnt a folyót kísérő természetes erdőtársulások folytonossága. Ezeknek a kedvezőtlen hatásoknak a következményei még most is változásban tartják a táj élővilágát. A természeti környezet átalakulása új lehetőséget is kínál a fejlődés számára. Az eredeti fajegyüttes új kombinációkban jelenhet meg, s lehetőség van új fajok betelepedésére is. A természetvédelem alapvető feladata a természetes, vagy természetközeli állapotban megmaradt élőhelyek megőrzése, illetve ezek egymástól elszakadt darabjai között a valamikori kapcsolatok újraélesztése, ami biztosíthatja a vadon élő fajok zavartalan vándorlását. A Tisza és mellékfolyói szinte az egész Kelet- Magyarországra kiterjedő hálózatot képeznek. Ezt a hálózatot kell a korábbi vízikörnyezet elemeiből helyreállítandó zöld folyosó rendszer alapjának tekinteni. Ahhoz, hogy a folyók betölthessék meghatározó szerepüket az egészséges emberi környezet fenntartásában, a biológiai sokféleség megőrzésében és a fajok vándorlásában, meg kell védeni vizeink tisztaságát és a folyókhoz kapcsolódó ökológiai rendszerek természeti értékeit és folytonosságát. Biztosítani kell a Tiszából elvágott mocsarak vízellátását, az igen sérülékeny vízi élőhelyek fenntartását. Természeti tájaink átalakulását vizsgálva meg kell állapítanunk, hogy a Tisza szabályozása után is páratlan értékek őrzője maradt. Természetvédelmi jelentőségének folyamatos felértékelődése, a szabályozást végző szakemberek munkáját is dicséri. A gátak által megzabolázott folyóban a táj embere ma is az Alföld teremtőjét tiszteli. A folyó allegorikus ábrázolása SZÉCHENYI István budapesti emlékművén 158
