Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
VI. Mérlegen a tiszai vízimunkák
A Tisza kisvízi szabályozása során terjedtek el a viszonylag olcsó, környezet- és természetbarát iszapoltató rőzsenűívek, amellyel a folyószabályozási kőművek legnagyobb részét teljes értékűen tudták helyettesíteni. A vízszínsüllyedések az 1946. évi őszi legkisebb vízszintek kialakulásával folytatódtak, majd 1968 nyarán a korábbinál is alacsonyabb értékeket eredményeztek. A folyamatnak ugyan - lassulása miatt - előre lehetett jelezni a megállását is, de teljes megoldást a környezetvédelmi szempontokat is figyelembevevő duzzasztóműves folyócsatornázás hozhat. A Tiszán a kisvízi szabályozás jó és az elvártaknak megfelelő eredményei kétségbevonhatatlanok, bár még a meglévő, kedvezőnek mondható talajviszonyok és hidrológiai adottságok között is behatároltak. A teljes folyót tekintve a szakemberek a megoldást az öntözőrendszerekkel kiegészített duzzasztóművek megépítésében látták. A soron következő csongrádi vízlépcső azonban nem épült meg, így 1980 óta ez a folyamat szünetel. Jellegzetes, és egymással több szálon ösz- szefüggő problémacsokorral állunk itt is szemben. Ha az öntözéses gazdálkodással elért többlettermés nem eléggé piacképes, tehát nem lehet akkora nyereséggel eladni, amely az öntözési költségeket megtérítené a magyar gazdáknak, akkor az öntözés iránt nem lesz túl nagy lelkesedés. Ebben az esetben - legalábbis öntözési tekintetben - nincs értelme csatornákat építeni és nincs értelme a Tiszát duzzasztani sem. Ha nincs folyón szállítható többlettermés, akkor visszaesik a kereskedelmi céléi tiszai hajózás is. Marad a kirándulókat szállító hajókázás, amely inkább látvány és kikapcsolódás, s amely kevésbé érzékeny a folyó kisvízi problémáira. Ha már az öntözés szóbakerült, vegyük górcső alá a Tisza-völgyi öntözések fejlődésének főbb állomásait. Kísérleti rizs öntözés Tiszaörs térségében az 1930-as évek végén 145
