Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
VI. Mérlegen a tiszai vízimunkák
Az árvédelmi munkák jelentős előrehaladása a XIX. század utolsó harmadában lendületet adott a mezőgazdaság szerkezetének változtatásához, a belterjes gazdálkodás elemeinek térhódításához. A korábban időszakosan, vagy állandóan víz borította vidékek immár ármentesekké váltak, lehetővé vált rajtuk a megtelepedés, s addig soha nem látott ütemben állították a gabonatermelés szolgálatába a szárazzá vált területeket. Hogy miért -éppen a gabona-, és ezen belül is a búza- termesztés volt a legnépszerűbb a birtokosok körében, azt a következők magyarázzák. Először is a júniusi meleget és a kánikulát csak a búza és a kukorica bírja ki. Ezért azután - a kukoricához hasonlóan - ennek termesztéséhez kellett a legkevesebb pénzbefektetés és gazdálkodási szakértelem. A többi gabonanövényhez képest a termés megbízhatóan kielégítő volt, ráadásul szinte bármikor értékesíteni lehetett. A begyűjtött termés szállítása jóval kevesebb gondot jelentett, mint akárcsak néhány évtizeddel korábban. A birtokosok immár nemcsak a szántóterület kiterjesztésében voltak érdekeltek, hanem ugyanazon a területen nagyobb terméshozam elérésében is. Ezért a talaj termőképességének fokozása központi kérdés lett számukra. A korábban nem művelt földterületek egy ideig különösebb fejlesztések nélkül is átlagot meghaladó termést biztosítottak, igaz ezek az átlagok csak a primitív külterjes gazdálkodáshoz képest voltak magasak. Az árvédelmi gátak megépítésével azonban új, korábban nem ismert sajátos feladat is jelentkezett. Az általános ármentesítési munkák megindítása előtt megépített vízlevezető csatornahálózatok - az árvédelmi töltésrendszerek fejlődésével szükségszerűen együttjáró árvízszint- emelkedés miatt - egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán tudták gravitációs úton a befogadó vízfolyásba juttatni az összegyűjtött vizeket. A megépített töltések, miközben védték a területet az elöntéstől, megakadályozták a gátak mögött felgyülemlett belvizek levezetését. A belvízborítás okozta károk pedig kedvezőtlen időjárási viszonyok (fagyott talaj, egyenlőtlen csapadékeloszlás) között alkalmanként a korábbi árvizek pusztításait is felülmúlhatták. Az ártéri birtokosok számára a belvizek elleni védekezés lassanként ugyanolyan fontos kérdéssé vált, mint maga az ármentesítés. 137 A Sajfoknái épült első gőzüzemű szivattyútelep A Kurca torkolati zsilipje a Tiszánál
