Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
VI. Mérlegen a tiszai vízimunkák
A sajfoki telep Angliából származó gépészeti berendezése A folyószabályozások végrehajtásával, az árvédelmi töltések megépítésével elsősorban az árvizek gyors levezetését oldották meg, viszont lehetetlenné tették azt, hogy bizonyos áradások a száraz földet megöntözzék. BESZÉDES Józsefnek a reformkor idején hangoztatott híres elve látszott csorbulni, mely szerint: „házad udvarából ne ereszd ki az cső, vagy hó levet, míg nem használtad; úgy határodból, vármegyédből, országodból használatlanul a vizet ki ne bocsássad, •mert ez ingyen az Isten becses ajándéka ”. A Szolnok melletti milléri szivattyútelep ma már vízügyi emlékhely A káros belvízi elöntések megszüntetése, vagy legalábbis időtartamuk csökkentése nemcsak gazdálkodási szempontból volt fontos, hanem azért is, hogy az ármentesített területeken időközben megnövekedett falusi népesség kezébe munkát tudjanak adni. Noha a vízjogi törvény nem mondotta ki a belvízrendezés kötelezettségét az ármentesítő társulatokra, azok - kevés kivételtől eltekintve - a belvízrendezést is magukra vállalták. Igazság szerint nem is volt más választásuk! A birtokosoknak szinte mindegy volt, hogy termésüket az árvíz, vagy a belvíz teszi tönkre. Sőt! Az árvíz a károkozás mellett legalább annyi haszonnal járt, hogy levonulása után az elöntött területen visszamaradt termékeny iszapja. Egy jó év termése sokat helyrehozott, egymás után kettő pedig behegeszthette az árvízkárok okozta sebeket. A belvízcsatornák létesítése nem ment mindig simán. A társulatok megalakulásuk idején csak az ármentesítő töltések megépítését tekintették feladatuknak. Amikor a töltésrendszer már összefüggő egészet képezett, akkor lehetett tisztázni, hogy a korábbi elöntésekből mennyi származott az ár-, és mennnyi a belvizekből. Ettől kezdődően a belvízlevezető csatornahálózat kiépítése és folyamatos karbantartása korábban nem várt költségekkel terhelte meg az érdekeltségeket. Hiába igyekezett hát az illetékes kultúrmérnöki hivatal, hogy a társulatokat rászorítsa a várható normális csapadék elvezetésére alkalmas műtárgyak elkészítésére, rendszerint meg kellett elégednie azzal, hogy a csatornákat kisebb méretekkel építették meg. A vízlevezető csatorna végénél lévő betorkoláshoz a befogadó folyó töltésében zsilipet építettek, 138