Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
VI. Mérlegen a tiszai vízimunkák
vei együtt az áradások iszapjának termékenyítő áldása is eltűnt. A szárazságnak legalább annyira kitett alföldi táj öntözésének megteremtése már századunk egyik legfontosabb feladata volt, s marad a jövőben is. Ha az ármentesítések társadalmi hátterét vizsgáljuk, elgondolkodtató ösz- szefüggésekre kell rámutatnunk. Az Ármentesítések következtében a Tisza völgyében uralkodóvá vált a szemtermelő mezőgazdaság Az egykori vízivilág eltüntetése nagy általánosságban az egész alföldi nép érdekeit szolgálta, de nem azonos mértékben, és nem egyenlő módon. A nemzetgazdaság meghatározó erőit képviselő birtokos osztálynak igen nagy érdeke fűződött ahhoz, hogy újabb és újabb termőterületeket vonjon be a gazdasági gyarapodását elősegítő mezőgazdasági termelésbe. A magyar gabona - és ezen belül különösen a jó minőségű búza - ebben az időszakban kezdte megtalálni európai piacát, s ott erős gazdasági hadállásokat épített ki. Mivel azonban az ármentesített és a lecsapolt vidékek csaknem mindenütt nagybirtokokhoz, esetleg községekhez tartoztak - az itt élő egyszerű parasztság keveset nyert az új termőterületekkel. Cserébe viszont elvesztette ősi életterét, amelyhez évszázados gazdálkodási kultúrája és életmódja kötötte. A vízimunkák kedvező szociális, egészségügyi és gazdasági hatása csak több emberöltő lepergése után lett a földműves népesség számára természetes és nyilvánvaló. Azonban nem mondható el mindez azokról, akik olyan vidékeken laktak - például a Jászságban, vagy a Kunságban - ahol a föld már régtől fogva magának a szabad parasztságnak volt a birtokában. Itt a lakosság hatalmas erőfeszítéseket tett az ármentesítések, belvízrendezések és lecsapolások érdekében. A szántóföldi gazdálkodás révén elegendő élelmiszer jutott a szaporodó lakosságnak, amely a mocsarak eltűnését követően nem volt minduntalan kiszolgáltatva a járványok okozta megtizedeltetésnek, a maláriának, tífusznak, kolerának és egyéb pusztító betegségeknek. Persze közrejátszott ebben az általános higiéniai szokások fejlődése és a múlt század végén a nagyobb alföldi városokban fúrt artézi kutak jó minőségű ivóvize is. A lecsapolá- soknak köszönhetően - ha nem is tűntek el, de érzékeny vérveszteséget szenvedtek a böglyök és szúnyogok kínzó miriádjai, ami igen jó hatással volt az ármentesített területeken űzött állattenyésztésre. A korábbi ártereken új települések jöttek létre, s voltak olyan vidékek, ahol a lakosság lélekszáma másfél évszázad alatt megtízszereződött, másutt pedig a duplájára emelkedett. Az e területeken élők fokozottabb árvízi biztonság iránti igénye állandó nyomást jelentett az ármentesítő társulatok vezetőire és a mindenkori állami vízügyi szolgálatra. A biztonságosnak tekintett ártereken megtelepedő, növekvő számú lakosság is értelmes munkát tudott találni magának a mezőgazdaságban mindaddig, amíg a technikai fejlődés ki nem szorította innen az emberi munkaerő jelentős részét. Ez azonban már századunk zegzugos történetének része, s 132
