Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)

VI. Mérlegen a tiszai vízimunkák

Utazás egykor az alföldi sártengerben kevéssé kapcsolódik a Tisza-szabályozás históriájához. A vízimunkáknak is kö­szönhető, hogy a századvégi nagy kiván­dorlási hullámok csak kisebb részben érintették a szegényebb alföldi vidékeket. Az ármentesítéseknek kezdetben első­sorban a mezőgazdaság látta hasznát. A fejlődéssel párhuzamosan megjelentek a vasutak, majd a XX. században a közle­kedési hálózatnak meghatározó részei lettek az immár járhatóvá vált, de koráb­ban sokszor elátkozott sáros közutak. Az egykori alföldi viszonyokra jellemzőek PETŐFI indulattól fűtött sorai: „Mindig mondtam, hogy az alföld a világ legdicsőbb tartománya, de irántai nagy előszeretetem sem vitt soha annyira, hogy útjait megdicsérjem. Meg kéne gyilkolni lclkiismcrctemct, s száműznöm keserve­sen szerzett tapasztalásaimat, hogy ezt tehessem. Tíz napi esőzés előzte meg utamat, s még azon föl ül az útban is vert az eső két napig. Sátor volt ugyan szeke­remen, hanem azért annyi sár ragadt a kerekekre, hogy a szó legszentebb értel­mében minden száz lépésen meg kellett állnunk s lcvasvillázni a küllőkről a gán- csoskodó fekete írósvajat, hogy kenné kenyerére az, akit gondolok, s fúladna meg tőle!” A költői hevülésnek ezzel még nem volt vége. PETŐFI versben is kifakadt a következőképpen: „Minő az út! De vajon út ez? Vagy fekete kovász talán? Mely ha kisül, leszen belőle Kenyér az ördög asztalán?” A századfordulóra hasznavehetőkké vál­tak a dűlőutak is, így joggal mondhatta egy korabeli krónikás, hogy nincs már olyan terület, amelyet a gazda bármily időben meg ne tudna közelíteni. Ennek jelentőségét csak akkor tudjuk igazán értékelni, ha a korábbi keserves viszo­nyokkal vetjük egybe. A szabályozások előtt ugyanis nemegyszer megtörtént, hogy a parasztok a tavaszi és az őszi árvi­zek miatt nem tudták megközelíteni és betakarítani az ártérből kiemelkedő föl­dek termését, s kénytelenek voltak az egészet veszni hagyni. A Tisza kanyarula­taisii ti híd Szolnok mellett 133

Next

/
Oldalképek
Tartalom